Október 7,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Egy fehér tulipán margójára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kész a kávéd? Bekuporodtál a fotelbe? Kezdődhet az esti mese? Idekuporodok melléd a karfára, és már kezdem is… De a mai fájdalmas mese lesz…

Egyszer már írtam, fekete, feketeruhás történetet. Mert gyászként viselt szín a fekete, elsiratása annak, ami lehetne. És végül fekete gyásza saját tehetetlenségünknek is…

Csak most fehér a történet. Fehér, mint a véletlenül eltaposott fehér tulipánok. Virágokra taposni… Igen, megesik néha. Véletlenül. De emberekre? Akarattal? Nem, azt nem lehet. Mindenki jól tudja, miről beszélek. Akkor is, ha homokba dugja a fejét. Ha nem akar látni, hallani, érteni.

Vannak, akik előlépnek. Szeretem őket. Emlékeztetnek arra az önmagamra, aki nem hagyja magát. Hány éve már, mintha egy másik életemben lett volna… hová lett az a nagyszájú kicsi lány? Hol vesztettem el, és főleg miért? Mi tart még itt, a való életemben, mikor ott kellene lennem nekem is…

A másik, elképzelt életemben talán nem én mennék a legelől, nem engem érne az első szitokszó, de én állnék minden első mögött. Ha hátralépne, erősebben fognám a kezét, nem engednénk egymást feladni, legyűrni, elhallgattatni… Abban az életemben összekapaszkodnánk, minden bezárható iskoláért, kirúgható emberért, kivágható fáért… Az elképzelt életemben újra fájna minden igaztalan, felkapnám a fejem, ordítanék, sikítva toporzékolnék, mint a kislány, aki valaha voltam. Nem hagynám, nem legyinteném el a kétséget, nem bólogatnék, nem hallgatnék.

A való életben itt ülök, alattam régi kis fotel, kihűlt a kávém, kihűltem én is…

Lehet, hogy ez nem is én vagyok, hanem te?  Én ott vagyok a másik életben, küzdök, ordítok vagy írok, teszek valamit magunkért… és talán tenned kellene neked is…? Mozdulni végre?

Huszár Ágnes

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.