Egy hölgy lepofozta a polgármestert, mert soknak találta a szolgáltatás díját. Ez idáig félig bulvár, félig érdektelen hír, vagy inkább hírecske. A Szabolcsihírben jelent meg az eset (bár én a hölgy helyében az újságírót is lepofoznám, ha lenagyizna és lematrónázna), ami arról szól, hogy egy 82 éves nő számonkérte a polgármestert, miután eltúlzottnak találta a szemétszállítási díjat. A polgármester a vonatkozó jogszabályra hivatkozott, mire kapott két fülest. A bíróság példát statuált – gondolom én – amennyiben villámgyorsan megtárgyalta az ügyet és 92 ezer forint bírságot szabott ki az elkövetőre.
Önmagában nem a sztori az érdekes és eszembe nem jutna bárkit is arra biztatni, hogy tettleg bántalmazzon bárkit. Az nem megoldás semmire és nem is elfogadható. Azonban az, hogy valaki fogja magát és a választott képviselőjét számon kéri – legyen az polgármester, vagy parlamenti képviselő – bizony követendő cselekedet. Szerintem. Ugyanis nálunk ez valamiért nem szokás. Ha valakinek sikerül bekerülni bármilyen posztba, onnantól kezdve sem neki nem jut eszébe, hogy elszámoltatható és a polgárok szolgálata a feladata, sem nekünk nem jut ez eszünkbe.
Márpedig valahol el kellene kezdeni lebontani a rendszert, mert az rossz. Nem csupán az Orbán-rezsimre gondolok, hanem általánosságban az ilyen felülről irányított rendszerekre. Mert ha mi magunk nem változunk, akkor szinte mindegy, hogy sikerül-e leváltani a jelenlegi kiskirályokat, mert a következő kormány újra fogja építeni. Legfeljebb kevesebbet lopnak, de a számonkérhetetlenség tudata óhatatlanul ide vezet.
Ez egyébként mindenhol jellemző. A szülőértekezleten mindenben egyetértünk a tanítónénivel, legfeljebb otthon dohogunk. A szolgáltatóktól – legyen az bank, telefontársaság, vagy egyszerű internetes áruház – ellenvetés nélkül elfogadjuk az egyoldalú szerződést. Akkor is, ha az sérti az érdekeinket. A képviselőkön nem kérjük számon a ténykedésüket, nem megyünk el a fogadóórákra és nem verjük az asztalt, hogy márpedig ezt nem így kellene. A parlamentben ücsörgő képviselőktől sem érdeklődjük meg, hogy vajon miért a pártjuk érdekeit képviselik a polgárok érdekei helyett.
Mindent eleve elrendeltnek és változtathatatlannak fogadunk el, nem kérdezünk, nem vitatkozunk, nem kérjük ki magunknak. Márpedig ez sem nem jó, sem nem természetes. Akkor sem az, ha Orbánék mindent megtesznek azért, hogy őket soha ne is lehessen elszámoltatni, de még csak eszünkbe se juthasson, bele se láthassunk, hogy mire költik a pénzünket, milyen szerződéseket kötnek a mi bőrünkre, milyen döntéseket hoznak, amely döntések levét aztán majd mi fogjuk meginni. Nagy kortyokban, szó nélkül.
Csak egy apró történetet mondok el. Donald Trump, Orbán Viktor barátja, másodállásban az Amerikai Egyesült Államok elnöke azt találta ki, hogy megszünteti a legalacsonyabb keresetűek kedvezményes egészségbiztosítását, amit az Obama-kormány dolgozott ki. Végül egyedül maradt a remek ötletével, visszavonta a javaslatot. Ugyanis még a pártja sem támogatta. Mégpedig nem azért, mert szociálisan olyan nagyon érzékenyek lennének a képviselők, hanem azért, mert tömegével mentek az emberek a saját képviselőjük meghallgatásaira és leordították a fejét.
A képviselők pedig elég élesen átlátták, hogy az emberek felháborodása az ő bukásukhoz fog vezetni, ahogy azt is belátták, hogy Donald Trump egy darab ember (akkor is, ha jelenleg elnök), rájuk viszont tízezer, százezer kisember szavazott és tízezer, százezer kisember fogja ezt a szavazatot visszavonni, ha elfelejtik, kinek a szolgálatára esküdtek fel. Trump egyedül maradt a hülye ötletével.
Pontosan így egyedül maradna Orbán is a hülye ötleteivel, ha nem csak egy felbőszült hölgy venné a fáradságot, hogy besétáljon a hivatalba és kikérje magának, hanem mindenki más is. Tudom, hogy nem annyira egyszerű ezt megtenni, mint amennyire egyszerű leírni, de ha változtatni akarunk, érdemes elgondolkodni rajta. Mert ez aztán tényleg csak rajtunk múlik. Mindenkin. Egyesével. Amúgy demokráciának hívják a dolgot. Segítek. A démosz szó jelentése: nép. A kratien szó jelentése pedig: uralkodni. Tessék szépen összerakosgatni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.