NEHAZUGGY

Nem kell aggódni, János!

Forgács Erzsébet | 2017. Március 28, Kedd | 13:47

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 869,810 forint, még hiányzik 2,130,190 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lázár János mindenhez is értő miniszter a parlamentben elmondta, felvázolta, alátámasztotta, majd aláhúzta. Így már biztosan nem dől el, bármekkora migránsáradat rágja is át a pengedrótot.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy a hónap végéig az összes, 2014 és 2020 közötti uniós forrásra kiírják a pályázatokat, a rendelkezésre álló 8900 milliárd forint 53 százalékát már lekötötték.

Éljen! Ez az én gyenge értelmi képességeim szerint azt jelenti, hogy egyrészt a felcsúti lakosság egy csekély, ám rendkívül életrevaló része megint igen jól jár, mi viszont megint szívunk, mint a torkosborz. Ha valami isteni csoda folytán 2018-ban sikerül leváltani a jelenlegi kormányt, akkor a következő kormány is szívni fog. Merthogy jelenlegi imádott és a végtelenségig korrekt vezérkarunk szétdobja az uniós támogatás utolsó morzsáját is (nyugi, egyszerű polgárnak nem kell elugrani előle, nem fogja telibe trafálni egy pénzeszacskó), aztán kezdődik a nagy-nagy csodálkozás.

Merthogy 2020-ig egyrészt van még három év, pénz meg nem annyira lesz, másrészt 2020 után már nincs ingyen pénzeső, csak visszatérítendő támogatás. Miután az eddig nekünk juttatott támogatásokat okosan használták fel a mindenkori kormányok – az Orbán-kormány különösen – ezért összegezzük, mi mindenünk lett nekünk az elmúlt években.

Elsősorban van jó sok díszterünk szökőkúttal és macskakővel. Már ahol még nem esett szét az elmúlt öt-hat év viharaiban, mert sok helyen már az átadás pillanatában elkezdett atomjaira hullani a csecse, miután a ráfordítható pénz felét (jó, optimista becslés, de mit tegyek, ha ilyen naiv vagyok) ellopták. Kezdésnek. Aztán a baráti kivitelező még visszaosztott egy keveset, meg hát neki is keresni kell, úgyhogy az alvállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozója már alig kapott valamit, viszont neki kellett elvégeznie a munkát. El is végezte (úgy, ahogy) a legolcsóbb anyagokból, a legolcsóbb munkaerővel. Olyan is lett. De kit érdeke?

Aztán van nekünk egy egész csomó stadionunk és egyéb sportlétesítményünk (a technika és a végeredmény egyezik a díszkutas-macskaköves projekttel). Itt még annyi a finomság, hogy ameddig egy szökőkutat egyszerűen elzár az önkormányzat, ha nincs pénz az üzemeltetésre és az objektumot majd széthordják a hangyák, a stadionoknak havi költségei vannak akkor is, ha egyetlen sporteseményt sem rendeznek benne.

Van egy szépen berendezett (ezt csak feltételezem, de milliárdokból már csak be lehet rendezni egy nyüves irodát) irodánk a budai várban. Van kisvasutunk, amit remélhetőleg a Székesfehérvár-Moszkva-Katmandu útvonalon rentábilis módon lehet üzemeltetni.

Még ugyan nincs, de majd lesz valódi üveghidunk – ha máshogy nem, összedobjuk a visszaválthatatlan palackokat, Lölö mester meg farag belőle valamit százezermilliárdért okosban – lesz űrizénk (még nem dőlt el, pontosan mi lesz), van aztán egy nagyjából hárommilliárd forintot érő Farkas Flóriánunk, néhány jachtunk, pár villánk Horvátországban és egyéb kellemes helyeken. Vannak továbbá végtelen nagyságú termőföldjeink – mikor kinek a nevén tartjuk -, kaszinóink, televízióink, rádióink, újságjaink, trafikjaink, színházaink, múzeumaink, kastélyaink, kúriáink és egy Nárcisz kutyánk.

Vannak ilyen-olyan neveken futó cégeink, külföldi titkos bankszámláink, a gyerek-anyós-keresztgyerek-feleség-unokahúg nevén nagyértékű ingatlanok, aztán persze festmények, ezüst eszcájg, csodazongora, halszagú nóta és hasonló fincsiségek.

Lényegében nem is kell frászt kapni attól, hogy nem jön több fejlesztési forrás, mert már elég fejlettek vagyunk így is. Van ugyan Lázárnak egy aprócska problémája a jövőt illetően:

Lázár János beszélt arról is, hogy 2020 után várhatóan átalakul az uniós kifizetések rendszere, a visszatérítendő támogatások korszaka jön, csökken a vissza nem térítendő támogatások aránya, és központosítani akarják a pénzek elosztását. Ez Lázár János szerint azt fogja jelenteni, hogy sem a parlament, sem a kormány nem szólhat majd bele az elosztásba, mert arról Brüsszelben hoznak döntést.

Oda se, Jani! Két dolog lehetséges. Ha nem lesz elzabrálható vagyon és nem tudjátok tömni a zsoldosokat, akkor megbuktok. A másik opció: addigra Orbán kirángatja az országot az Unióból, Putyin meg nem fog sem visszatérítendő, sem vissza nem térítendő támogatással fáradni, ti viszont szabad kezet kaptok és akár a statáriumot is bevezethetitek.

Bármelyik is lesz, nektek már nem kell aggódnotok 2020-ban. Meg nekünk sem, ha így haladunk. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!