NEHAZUGGY

Lázár János kedves feleségének virágcsokráról

Tamás Róbert | 2017. Március 9, Csütörtök | 17:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincs is annál szebb, mint amikor egy emberarcú politikus beavatja az országlakókat a magánéletébe. Lázár János, aki köztudottan mindenhez ért és akit heti rendszerességgel kitolnak a rivaldafénybe, ahol elcsacsog a sajtóval, valamint ügyes kézzel zsonglőrködik a féligazságokkal és orbitális hazugságokkal, bevont minket a családi életébe. Sikerült megtudnunk – holott engem például egyáltalán, soha, egyetlen percig sem érdekelt -, hogy elfelejtett ő nőnapra virágot venni a kedves feleségének, de még felköszönteni is elfelejtette. Mert fáradt. Mármint Lázár János.

Ezt mondjuk nem is csodálom, én is fáradt lennék az ő helyében. Sajnálatos módon a házastársi cívódás mesélgetése közben elkallódott néhány téma, amiről előbb, avagy utóbb beszélni kell majd. Legkésőbb akkor, amikor a legfőbb ügyész neve megváltozik és távolról sem arra gondolok, hogy Polt Péter új nevet választ magának.

Tudom, hogy a kormány és a rajongótábor szeret úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és helyből előkapják Gyurcsány Ferencet, Soros Györgyöt, a Soros által fizetett civileket, sajtót és bármit, ami eszükbe jut, de attól még a problémák egyetlen egy esetben sem oldódtak meg, hogy bezzegaliberálisok.

Szinte mindegy, honnan közelítem meg közös kínjainkat, mindenhol találok valami ocsmányságot. Mégy csak Mészáros Lölö napi gazdagodását sem kell előkapnom, meg amúgy is, a kormánynak semmi köze nincs ahhoz, hogy az egyszeri gázszerelő egyik napról a másikra üzleti zseni lett. Biztosan belecsapott a villám, volt is ilyen film, csak a címére nem emlékszem. John Travolta játszott benne, ennyi maradt meg a fejemben. Ő a filmben nem gázszerelő volt, hanem talán autószerelő, de villámcsapásszerűen megokosodott. Arra emlékszem még, hogy a film végén nem volt happy end.

Tehát akár Lölöről egy szót se ejtsünk, maradjunk Lázár János kedves feleségének elmaradt virágcsokránál, mint össznemzeti problémánál. Lázár János – mindenki más is a parlament megszenteletlen falai között – egészen becsületesen (itt a becsületes nem erkölcsi mérce, hanem pénzegységként felfogható meghatározás) el tudja tartani a családját. Olyannyira, hogy ha alaposabban elmélyülünk a nyilvános vagyonbevallásokban, akár el is csodálkozhatunk azon, hogy valaki, aki havi X összeget keres, az életmódja, a becsült rezsiköltség és egyéb költések alapján garantáltan X+1 forintot költ és ezzel együtt még félre is tud tenni havi 2X forintnak megfelelő összeget, az minimum nagyon ügyes. Maximum meg nagyon lopós.

Elkanyarodtam Lázárné virágaitól, illetve azok hiányától. Nem baj, mert nem is akartam az elmaradt növényekről csacsogni, hanem inkább arról emlékeznék meg, hogy például Erzsébetnek, Máriának, Zsófinak, Kingának (szabadon variálhatóak, vagy felcserélhetőek a nevek) nem a flóra hiánya okoz súlyos lelki traumát, hanem az, hogy nem tud kenyeret tenni a gyereke elé az asztalra. Ők attól boldogtalanok, hogy télen nem, vagy csak alig tudnak fűteni. Végső esetben akár oda is eljutnak, mint az az édesanya, akinek a karjában halt meg a kisfia, mert kihűlt a gyerek a fűtetlen lakásban.

Azokra a nőkre is gondolok – természetesen Lázárné mellett -, akik azért vergődnek méltatlan, nyomorult helyzetben, mert beteg gyermeket hoztak a világra és nem dobták el maguktól a gyereküket, hanem nevelik, gondoskodnak róla. Ez egy családnak egyenlő az anyagi csőddel. A gyógyszerek, speciális tápszerek, kezelések iszonyú összegbe kerülnek, miközben az anya fizetése is kiesik, hiszen egy napi 24 órás felügyeletet igénylő gyermek (vagy felnőtt, családtag, idős – demens – szülő) mellett képtelenség munkába járni. Ennek örömére viszont képtelenség megélni. Megoldás pedig nagyon gyakran nincsen. Csak a testi-lelki-anyagi lepusztulás.

Bizony, ezek a nők nem virágra vágynak, nem is köszöntőre. Csak egy kis könnyebbségre, támogatásra, olcsóbb gyógyszerekre, működő segítői hálózatra, esetleg egy olyan intézményre, ahol biztonságban tudnák a szerettüket. Vagy legalább egyetlen órára egy héten, amikor kikapcsolódhatnak, csak magukkal foglalkozhatnak, vagy akár elmerülhetnek egy kád vízben és nem azon jár az agyuk közben, hogy mi lesz holnap, vagy a következő tíz percben.

A magam részéről ezeket a nőket – és férfiakat, mert ide is legyűrűzött a genderőrület és előfordul, hogy apu gondozza a gyereket, vagy az idős szülőt, esetleg éppen a magatehetetlen feleséget -, ha virággal nem is, de egy főhajtással feltétlenül felköszönteném. Persze, csak a magam nevében.

Lázár János pedig talán pihenjen meg, ha fáradt. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!