NEHAZUGGY

Ne tegyél nekem szívességet

Tamás Róbert | 2017. Március 2, Csütörtök | 12:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezer bajunk van a kormánnyal, ez tény. A pártokkal, a politikusokkal is. De ritkán beszélünk arról, hogy minden mással is baj van, a fél ország (ha nem az egész) fordítva ül a döglött dakota lovon. Beszéljünk most erről, beszéljünk önmagunkról egy kicsit. Aki akar, bátran sértődjön meg, a többieknek mondom: ez a cikk nem a nagyon normális, becsületes, keményen dolgozó és alkalmanként alulfizetett emberekről szól, bár ők vannak többségben. Hanem a többiekről.

Szolgáltatás. Milyen jól hangzik. Elméletben arról szól, hogy én fizetek, amiért cserében bizonyos szolgáltatást várok el. Fizetek a szerviznek, mert baj van a laptopommal, nem tölt. Nem, nem a vezeték kontaktos, mással van a hiba. Oké, hét közepén készen lesz. Nem lett készen, mert annyi a munka. Hét végére sem lett készen, mert annyi a munka. Következő hét elején annyit lehet tudni, hogy ők nem találnak hibát. Ebből meg én tudom biztosan, hogy meg sem nézték. Oké, kérem vissza, viszem máshová, nem az a szórakozásom, hogy hibátlan gépet szervizbe hurcoljak. Ők értik, de sok a munka. Én meg leszarom, mert én is dolgozom, nem a lottón nyertem a napi betevőt. A szolgáltató meg van sértve. Valamiért úgy érzi, szívességet tesz nekem. Nem, nem tesz.

Az üzletben őrületes sor. 14 pénztárból kettő működik, fél óra várakozás. Valakinek elszakad a cérna, ő erre nem ér rá, mi a franc van itt, hol a többi pénztáros? Az üzletvezető megsértődik, mert miért is ne? Hozzon magával legközelebb a kedves vásárló pénztárost. Ha már annyira siet. Amúgy meg kuss, ők dolgoznak. A vevő nem, ő ezzel szórakoztatja magát, hogy órákig vásárol. Amúgy is, a vevő egy rohadt burzsuj, mert ameddig az üzlet alkalmazottai keményen dolgoznak, neki van ideje és pénze vásárolgatni. Rohadjon is meg a vevő.

Szükségem van néhány alkatrészre. Megrendelem, mert nincs időm üzletbe rohangálni, dolgoznom kell. Kártyával helyből nem tudok fizetni, mert egy online-áruház nincs erre felkészülve. Utalni is úgy tudok, ha előtte kérelmet írok a könyörögjélparaszt.hu e-mail címre, amire majd másnap reagálnak, mert négykor lejár a munkaidő és dél óta eszükbe sem jut megválaszolni az e-mailt. Másnap tízkor megjön a számla, utalok. Nem keveset. A szerződés és a számla mellett az értesítés: a pénz beérkezését azonnal visszaigazoljuk. Nem igazolják. Másnapra sem. Telefon. Ja, az a rendelés? Sajnos nem érkezett meg az egyik alkatrész. Oké basszus, de a pénz sem? Azt ő nem tudja, ma még nem volt ideje megnézni. De tegnap kellett beérkeznie. Tegnap sem volt ideje, ő dolgozik. Majd megnézi, de különben is, a kedves vevő (ez vagyok én) elolvashatná rendesen a szerződést, ott az van, hogy akkor jeleznek, ha a pénz ÉS minden megrendelt alkatrész megérkezett. Anyád, az. Bekeretezem pirossal a vonatkozó szöveget, küldöm. Teccik látni? Jé, tényleg! Ő még nem olvasta. Értem. Csak a pofája nagy. De ő dolgozik és sok a munka. Oké, én is dolgozom és sok a munka, csakhogy én fizetek azért, hogy neked legyen munkád és ez innentől kezdve nem vicces.

Jönnek a szakik, mert ki kell cserélni a vízórát. Nincs baja, ez a szabály, ki kell cserélni. Ok. Kicserélik, éljen. Nincs víznyomás a házban, nem működik a kazán sem. Mi a túró? A vízórából dől a víz. Éljen! Telefon, tessék szíves ide fáradni, merthogy helyzet van. Jó, majd jönnek holnap. Jönnek, ugyanaz a két szerelő. Az egyik üres kézzel lemászik az aknába, a másik zsebrevágott kézzel sétál utána. Kérdem én: nem kellene egy csőfogó? Fitymálva végignéz: ameddig nem tudom, mi a baj, nem hozok szerszámot. Miféle szerszám kellhet a csőfogón kívül? Geiger-Müller számláló? Precíziós csavarhúzó? Orvosi szike? Jé, ez az óra folyik, Ferikém, hozd már a csőfogót! Ferikém hozza. Aztán kicserélik az órát. Megint. Az úgy van tetszik tudni, hogy ezeket a szarokat nem újonnan csinálják, hanem amiket kiszerelünk, azokat a cég elküldi felújíttatni (ha nem szükséges, akkor is) és legalább a negyede hibásan jön vissza. Olyankor folyik. De semmi gond, nem kerül pénzbe a csere. Köszi.

Oké, a miniszterek elnöke nem tudja, mi a dolga, hol a helye. A miniszterek, államtitkárok és egyéb közpénzből fizetettek sem tudják. De nem tudja a boltos, a szolgáltató, a zöldséges, a szerelő, taxisofőr, az internetes áruház üzemeltetője, a vízóra leolvasó, a pénztáros, a kulcsmásoló sem. Valamiért egy csomó szolgáltató úgy érzi, ő szívességet tesz nekem, amikor az én pénzemért megcsinálja azt, amire vállalkozott. És megsértődik, kikéri magának, ha számonkérem a pénzemért a szolgáltatást. Esküszöm, mint a kádári-időkben a nagyhatalmú boltosok és portások.

Nem lenne már ideje megtanulni mindenkinek a helyét? Szerintem de. És ha lehet, nekem ne tegyen egyik sem szívességet, hanem a dolgát végezze, ha már én fizetek érte. Köszi. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!