Napok óta nyígnak az urak a kormány Trócsányi igazságügyminiszterhez közel eső oldalán, majdhogynem öröm nézni a felbugyogó nyilatkozatokat. Magyarország elkötelezett a korrupció melletti elleni európai és nemzeti szintű fellépés irányában. Olyannyira elkötelezett, hogy az európai ügyészségről szóló kezdeményezést jelenlegi formájában nem tudja támogatni.
Ez röviden a lényeg Trócsányi miniszter úr minapi olvasatában. Persze sokkal hosszabban is kifejtik az elvtársak a miérteket, a tanulság viszont ez: lassan már Showder Klubot sem kell nézni, Hírcsárdát sem kell olvasni, mert a magyar kormány véresen komoly vetélytársává küzdötte fel magát a vicces fiúknak. Igaz, ez viszont egyáltalán nem vicces.
Azt azért lássuk be, a magyar kormány propagandacsöveinél senki nem tud kifinomultabban pofázni a korrupció elleni harcról és nulla toleranciáról. Persze az már önmagában is egetverő volna, ha a magyar kormány bármilyen tetszőleges európai kezdeményezéssel, vagy együttműködési szándékkal pofázás nélkül egyetértene. Vagy egyáltalán egyetértene. De ez itt jóval túlmutat az egyszerű csakazértis ellenálláson.
Ezért aztán próbáljuk meg kibontani az igazság valamennyi foszlányát, és nézzük meg mi ellen tiltakozik valójában az Orbán nevű ember és zenekara. Múlt héten pénteken az igazságügyi tárca vezetője az MTI-nek mesélte el, hogy nincs egyetértés az európai ügyészség (EPPO) létrehozásának kérdésében. Ezért aztán az európai uniós állam- és kormányfők várhatóan márciusi ülésén megvitatják, hogy a tagállamok egy része közötti, úgynevezett megerősített együttműködés keretében létrejöjjön-e az új intézmény, vagy ne jöjjön létre.
A 4-es metróról szóló OLAF-jelentéssel kapcsolatos kormányzati kommunikációnak (szocialista metróbotrány) ehhez persze semmi köze nincs, de Trócsányi azzal érvelt: egy új intézmény felállítása a meglévő európai uniós bűnüldözési intézményeket, így az Eurojustot és az Európai Csaláselleni Hivatalt (OLAF) gyengítené, noha ezek nagyon komoly eredményeket érnek el. A magyar kormány és külön Trócsányi úgy gondolja, hogy egy európai ügyészség hatásköreinek szabályozásakor csak egyhangú döntés fogadható el, mások minősített többséggel is lehetségesnek tartják azt.
Eltelt pár nap, az elvtársak pedig tolják tovább a néphülyítő maszlaggal telerakott talicskát. A teljesen ismeretlen Kecsmár Krisztián, az Igazságügyi Minisztérium európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára Széles Gábor – Bayer Zsolttól megszabadult – lapjában, a Magyar Hírlapban adta elő minden idők legátlátszóbb érvelését arról, hogy Magyarország, ahol köztudottan nulla toleranciával közelítenek a korrupcióhoz, miért ellenzi az EPPO felállítását:
A szervezetet az európai főügyész vezetné, alatta háromtagú állandó tanácsok működnének, ahol a döntéseket hoznák. Tagjai lennének a tagállami ügyészek is, akik a konkrét nyomozásokat lefolytatnák. Ők tehetnének javaslatot a vádemelésre, de (…) a döntést erről a tanácsok hoznák meg. Ez az egyik legfőbb problémánk, hiszen nem kizárt, hogy egy Magyarországon történt bűncselekményről olyan tanács is dönthetne, amelynek nem tagja a magyar ügyész. Így akár olyan vádemelések születhetnének, amelyek a nemzeti anyagi és eljárási jogszabályokkal ellentétesek, míg az eljárásban az adott tagállam bírósága dönt. Ráadásul a magyar alaptörvény szerint az ügyészek függetlenek, és a vádmonopólium az ügyészségé, tehát egy ilyen új megoldás alaptörvény-ellenes. Az áfacsalásokkal kapcsolatban pedig kiemelendő, ezeknek a kilencvennyolc százaléka a tagállamok költségvetési érdekeit sérti, így semmi nem indokolja, hogy ebben egy európai szervezet járjon el. Tehát nem lenne hatékony a rendszer, hiszen nem megfelelő szinten kezelné a döntéshozatalt.
Logikus? A lehető leglogikusabb. Ha nincs garancia arra, hogy Polt Péter lesz az európai főügyész, és nem kizárólag Magyarország tölti meg tagokkal az alatta működő állandó tanácsokat, semmilyen érdekünk nem fűzödik a dologhoz. Ha ehhez a nemzet vejének kizárólag egyetlen, ma nyilvánosságra került botrányos ügyét veszem hozzá, és Polt Péter életfogytiglanig megválasztott legfőbb ügyész elmúlt években kifejtett tevékenységét el is felejtem (lehetetlen elfelejteni), a kép akkor is tiszta és világos. Az elvtársak helyében én sem akarnék európai ügyészséget.
Tisztázzuk, mielőtt random hozzáértő leugatná a fejemet: alapvetően nem vagyok híve semmilyen centralizálási törekvésnek, tisztában vagyok azzal is, hogy nem egyedül Magyarországnak vannak fenntartásai az új intézménnyel kapcsolatban, és azt is el tudom képzelni, hogy ezzel az európai ügyészséggel érdemben nem lennénk beljebb a korrupció elleni küzdelemben.
A magyar kormány viszont, amely Európa negyedik legkorruptabb országává züllesztette Magyarországot, egyenesen nettó nyertese lenne annak, ha megbukna a projekt. Tekintve ugyanis, hogy ez az intézmény az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények feltárására szakosodna (költségvetési csalás, hivatali vesztegetés, hűtlen kezelés, valamint az újabb tervek szerint áfacsalások is), teljesen nyilvánvaló, hogy miért menekülnek előre, mutogatnak másokra. Hogy bezzeg Lengyelország, Hollandia, Svédország, Írország vagy Dánia.
Csakhogy azon a bizonyos globális korrupcióérzékelési listán, ahol Magyarország az eddigi mindenkori mélypontot jelentő 57. helyen dübörög, Dánia az 1., Svédország a 4., Hollandia a 8., Írország a 19., de még Lengyelország is a 29. helyen szerepel. Vagyis ezek az országok (igen, még a baráti lengyelek is) valóban érezhetik úgy, hogy a nemzeti és európai hatóságok jól, de legalábbis kielégítően végzik a munkájukat a korrupció leküzdését illetően.
Ez nem szakmai indok, elvtársak, hogy nem kell, mert úgysem lesz hatékony. Ez az önleleplező, beismerő vallomás: nekünk azért nem kell európai ügyészség, mert akár még hatékony is lehetne. Bele sem merek gondolni, mi lenne – ez az érvelés megfizethetetlen – ha egy Magyarországon történt bűncselekményről olyan grémium dönthetne, amelynek nem tagja a magyar ügyész. Nincs is annál eredményesebb fellépés, mint amikor a korrupcióban érintett fél saját maga ellen nyomoz. Láttuk az MNB-nél, a NAV-nál, a Kliknél, és mindenhol, ahol a maffia pöffeszkedik.
Trócsányi és Kecsmár érvelését szerintem tanítani fogják évek múltán. Nem arról beszélnek, hogy átlátszó és szánalmas aggályaikkal szemben milyen konkrét megoldást lehetne megfogalmazni, hanem keresik az ellenérveket, amelyekkel hitelteleníteni lehet a javaslatot. És még a magyar ügyészség függetlenségét is van pofájuk felemlegetni. Annak a legfőbb ügyésznek a függetlenségével példálóznak, akinek – az uniós források ellopásának országában – 2011 óta összesen négy (4!) ügyben sikerült eljutnia a vádemelésig. Akinek a feleségét a szintén független harácsolóbajnok MNB-vezér foglalkoztatja. Soroljam még?
Szóval ama ország kormánya, amelynek berkeiben naponta derülnek ki olyan ügyek (Tiborcz, Mészáros, Garancsi, Vajna), amelyek esetében hivatalból kellene megindítani az eljárást, ám egyetlen gigalopás sem jutott el a vádemelésig, az OLAF gyengítésének elfogadhatatlanságával érvel, miközben az OLAF hatásköre annyira korlátozódik, hogy könyörög a magyar hatóságoknak, nyomozzanak már Farkas Flórián ügyében. Aki nem mellesleg azóta is szabadlábon van, a nyomozást – amely mindvégig ismeretlen tettes ellen zajlott – pedig jó eséllyel felfüggesztik. Ha már fel nem függesztették.
Ha a magyar kormányon múlik, nem lesz európai ügyészség. Mert a magyar kormány nem érdekelt a NER lényegét jelentő költségvetési csalások, hivatali vesztegetések, hűtlen kezelések, áfacsalások (Horváth András esete még megvan, ugye?) bűzös ügyleteinek felgöngyölítésében. Ezért kapálóznak, tiltakoznak, és menekülnek, mint ördög a szentelt víztől. Itt a magyar kormány definíciója: miközben főállásban rekedtre üvöltik magukat az Európai Unió gyengesége miatt, minden olyan intézkedést megfúrnak, ami legalábbis potenciálisan hatékonyabbá tehetné a grémiumot. Putyin elvtárstól jár majd a hátbaveregetés. Kár, hogy egy ország döglik bele.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.