Van nekünk egy Magyar Nemzeti Bankunk. Igen, a Matolcsy-féle műintézményről beszélek. Ez az intézet kiadta a tavalyi év adatait – figyel, nem káromkodik – és mostmár tényként kijelenthetjük: minden egyes magyar háztartásnak több, mint 10 millió forint megtakarítása van. Persze nem tényszerűen, hanem átlagosan. 10 millió forint. A szükséglakásban élő közmunkás-munkanélküli párnak is és a Tiborcz István-Orbán Ráhel házaspárnak is.
Az a misztikus átlag számítás, ugye. Ami úgy megy, hogy az én háztartásomnak egy büdös peták megtakarítása sincs, a szomszédnak viszont van 20 milliója, akkor nekünk átlagban van 10-10 milliónk. Ha nekem nem hogy nincs, hanem konkrétan 10 millió adósságom van, de a szomszédomnak 30 milliója, akkor megint ott tartunk, hogy átlagban van 10 milliónk. Háztartásonként.
43 ezer milliárd forint megtakarításunk van nekünk, magyaroknak. Bontsuk le személyekre, mert mióta a kormány és külön Semjén Zsolt saját hatáskörben döntik el, hogy mi minősül családnak és mi nem, nehezen tudom értelmezni ezt a fogalmat.
Magyarország lélekszáma (de szép ez az elnevezés) 2016-ban 9 830 485 fő volt. Most tekintsünk el attól, hogy ebből félmilliót, vagy egymilliót kell kivonni az elvándorlás örömére. Legyen ennyi. 43 ezer milliárd osztva 9 830 485 = 4 374 148 forint fejenként. A 97 éves nagyinak is ennyi van és a karácsonykor született kisbabának is. Lakodalmas Lajosnak is és azoknak az embereknek is, akik az ételosztáson állnak sorba karácsonykor, mert ez a hobbijuk.
De csodás dolog is az átlagszámítás! Sajnos 2016-os adatok még nincsenek, de azt lehet tudni, hogy Mészáros Lölö nemzeti szomszéd, disznótenyésztő, szállodatulajdonos, paraszt és gázszerelő (meg még ezer és egy dologhoz ért ő) 2015-ben 4,3 milliárd forint osztalékot vett ki a cégeiből. Most tekintsünk el a 4 374 148 esetében az aprótól (74 148 forint az apró, sokaknak a havi bére egyébként) és tegyünk úgy, mintha minden magyar embernek 4 300 000 forint megtakarítása lenne. Átlagban. Lölönek pedig 4,3 milliárd. Mit jelent ez átlagnyelven? Mondom. Azt jelenti, hogy veszünk 1000 darab keményen dolgozó kisembert. Mégpedig nem is akármilyen kisembert, hanem olyat, ahol 999 embernek egy büdös fillér megtakarítása sincs, az ezredik pedig a mi Lölö barátunk. 999×0+4,3 milliárd osztva ezerrel az mennyi? Annyi! 4 300 000 forint fejenként.
Lenne, ha éven belüli megtakarításról beszélnénk. De nem arról beszélünk, hanem halmozódó megtakarításról. Tehát. Lölö barátunk 2015-ben 4,3 milliárd osztalékot vett ki a cégeiből. Hogy az ezt megelőző években mennyit markolt, azt most nem fogom előbányászni (miután szemben bizonyos olvasók véleményével, nem támogatja a Szalonnát sem Soros, sem Párhuzamos és bizony nincs egy hetem megírni egy cikket, mert akkor az olvasók sem támogatnának), de itt egy beszédes grafikon:
Lölö barátunk látható módon akkor táltosodott meg üzletileg, amikor a jóisten és a szerencse mellé az Orbán nevű szomszéd is be tudott szállni a megsegítésbe. Akkor viszont nagyon.
A Mészáros Lölö cégeivel szinkronban mozgó Szijj László-féle Duna Aszfalt is jól hasított, a tulajdonos 4,1 milliárd forint osztalékot vett ki 2015-ben. Szijjról nem sokat tudni, csak annyit, hogy az ő tulajdonában van a Duna Aszfalt, Mészáros cégeivel párhuzamosan mozog (és fejlődik, főleg 2015 után, amikor a Közgép hirtelen nem volt már olyan sikeres a közbeszerzéseken, mint addig), közös cége is van Mészárossal, sőt, a Duna Aszfalt tulajdonában álló Kőrösaszfalt és a Magyar Építő vezérigazgatója véletlenül Mészáros Lölö lányának vőlegénye. De ez mind csak véletlen.
Andy Vajna András György, nemzeti fánksütödés és miegyéb a kaszinóbizniszből kimart ugyanabban az évben 6,128 milliárd forintot. Jó, várok egy picit, mindenki igyon egy korty vizet. A szív fölé helyezett nyirkos mosogatórongy is segít állítólag.
Vannak még versenyzők, de most tekintsünk el a Tiborcz-Orbán család gazdagodásától, mert ők ugye nem közszereplők. Hehe.
Nézzük, hol tartunk. 4,3 milliárd + 4,1 milliárd + 6,128 milliárd = 14,528 milliárd forint. Meg is van 3 387 jó magyar ember fejenkénti 4 300 000 forint megtakarítása és ráadásul nem is hosszú évek alatt, hanem röpke 12 hónap alatt! Hát nem gyönyörű? Hát de! Ja, hogy ez nem 3 387 ember megtakarítása, hanem három ember egy év alatt, a közbeszerzésekből, személyes használatba adott kaszinóbizniszből, közpénzekből és uniós forrásokból származó jövedelme, a maradék háromezersok embernek meg toll a fülébe? Hogy esetleg az elmúlt években összesen ennek a sokszorosát vette ki ugyanez a három ember? És? Kinek mi köze hozzá? Nem? De.
Hát kérem, ez van. A lényeg, hogy mi is benne vagyunk az átlagban. Matematikailag. Amúgy meg kit érdekel, hogy egész falvak élnek közmunkából, hogy idős, alacsony nyugdíjú emberek kerülnek hajléktalanszállóra? Senkit. Így is kell. Fogadjuk el, hogy ez így rendben van és vágjuk el a torkát annak, aki le meri írni, hogy nem, rohadtul nincs rendben. Csodáljuk és istenítsük inkább ezeket az embereket (nem csak és nem feltétlenül csak ezt a három zsenit, mert van még pár ilyen) és hálásan csókdossuk meg az Orbán nevű kezét, amiért ingyen zabáltatja a gyerekeinket. Aki hülye, haljon meg – mondta mindig megboldogult nagyapám és mennyire igaza volt!
Még az utolsó szó jogán: nem, nem vagyok irigy és nem arról beszélek, hogy vezessük be a kommunizmust, vagy hogy ezeknek az embereknek a vagyonát osszuk szét a szegények között. Hanem arról magyarázok, hogy a lehetőséget kell megadni mindenki másnak, aki vállalkozni, gyarapodni akar. Ezek az emberek (és nem csak ők, mindenki, aki a közpénzek körül sündörög) nem a pénzt veszik el mindenki mástól, hanem elsősorban az esélyt. Ez a nagyon súlyos ebben.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.