Intenzív döglődés közepette (kösz, kolléga az influenzát) olvasgatom az izét. A nem tudom pontosan micsodát. Azt a dolgot, ami nagyon sokba kerül, én (is) fizetem és Orbán seggéből lóg ki. Miután most nem csak átfutottam, hanem kissé elmélyültebben belemerültem a 444 utánzattól a kurvadrágán megfizetett álblogokig terjedő párhuzamos skizofréniába, több felfedezést is tettem. Elmesélem. Ha nem érdekel, olvassál Dörmögő Dömötört.
Ezek ott a túlfélen – akár kollégának is nevezhetném őket, mert pont annyira nem újságírók, amennyire én nem vagyok az, de ilyen alapon nevezhetném kollégának mondjuk Szijjártót is, mert sem külügyminiszter nem vagyok, sem politikus, ahogy ő sem – szarul érezhetik magukat. Valahol megértem a csikarásukat, mert ugye eléggé kötöttpályás, hogy miről irkálhatnak. Azért fizetik őket, hogy éltessék és fényezzék a kormányorbánt és hogy ekézzék az ellenséget.
Na, ezzel van a gond. Az ellenséggel. Mert olyan politikus ebben az országban, aki normális, becsületes, hozzáértő és bármi beleszólása van a dolgok alakulásába, nincsen. Olyan a Fidesz körül elő nem fordul. Tehát lényegében nincs kit kritizálni, mert a saját idiótáikat mégsem szidhatják, a jelenlegi ellenzéki pártokon nem sok kritizálnivaló van, mert semmi nem rajtuk múlik (egy dolog múlt rajuk: hogy rajtuk múljon. De azt már elbaszták). Marad szerencsétleneknek az általános kurvaanyázás. A ballibsik, libnyafok, lipsik. Ez kicsit necces, mert lényegében a saját honfitársaikat mocskolják különösebb ok és főleg ész nélkül.
Az ilyen összevont trágyaszórásnak az a nagy hátránya, hogy semmi előnye nincs. Mert mit szeretne mondani az a megélhetési, aki arról dalolgat, hogy a libbancsok így, a ballibeknek meg a toll a fülébe és mindenki baromállat. Merthogy akkor mi a teendő? Keresztelkedjenek ki? Vagy át? Lépjenek be a Fideszbe? Nem fognak, nyilván. Pont arról szól ez, hogy nem mindenki szereti a Fideszt és a nem létező KDNP-t. Sőt, egy csomó ember egyáltalán nem szimpatizál egyetlen jelenlegi párttal sem. Az emberek egy része – bátran nevezzük őket többségnek – egyszerűen csak szeretne normális országban, normálisan élni. Dolgozni, gyereket nevelni, színházba járni, kirándulni, kutyát sétáltatni, szerelmesnek lenni, füvet nyírni. Egyszóval emberhez méltó módon létezni.
Ez az, amit nem lehet. A kormányorbán rommá átpolitizálta az országot, mert máshogy nem tudja megtartani a hatalmát. Egyszerűen nincs más mód. Illetve de, van. A másik lehetőség, hogy jól kormányoznak, az ország fejlődik, a polgárok jól elvannak maguknak, elégedettek, dolgoznak, szerelmeskednek, füvet nyírnak és fogalmuk sincs, mi a neve a pénzügyminiszternek. Annyit tudnak, hogy rendes pasas, vagy rendes nő, jól végzi a dolgát, megint rá fognak szavazni. Nem tökéletes ugyan minden, de tökéletesség nincs, javítani mindig lehet a dolgokon, de az irány jó. Ehhez nem kellenek óriásplakátok, sem pártreklámok, sem eszelős propaganda. Ugyanis nem kell meggyőzni a polgárt arról, hogy jól működnek a dolgok, mert a polgár érzi és tudja magától is.
A másik opció – amit a kormányorbán csinál – az a háborús pszichózis. Ez arról szól, hogy a választási győzelemhez elegendő számú hívőt össze kell gereblyézni és ezeket a híveket folyamatosan izgalmi állapotban kell tartani. Nem szabad engedni, hogy lankadjanak, mert akkor nem lesz nekik élet-halál kérdése, hogy megint erre a bagázsra szavazzanak. Az izgalomban tartás egyik módja a feszt-háború (migráncsok, sorosok, gyurcsányok, pirézek, uniókok) ellen. Ezzel az a gáz, hogy a leghülyébb meredten álló f*sznak is feltűnik egyszer, hogy ő még a büdös életben nem látott migráncsot, pirézt is csak egyszer, de arról meg kiderült, hogy hangyászsün.
Marad a saját populáció, akik ellen hadat lehet viselni. Ehhez egyrészről a merevedési pozícióban lévőket kell dédelgetni és elhitetni velük, hogy okosak, szépek és a győztesekhez tartoznak. Másrészt meg kell mutatni nekik, hogy viszont a vesztesek meg mindenki más, aki nincs magömlés-közeli állapotban, mint ők.
Na, itt jön a képbe a közpénzfirkancok népes tábora, akiknek a felszopó-funkció mellett az a feladatuk, hogy célzottan rámutassanak az ellenségre. Minekutána konkrét ellenséget nehéz prezentálni, mert a kormányorbánnak van egyedül módjában elbaszni a szép magyar jövőt, tehát kritizálni őket kell logikus módon, ezért általánosságban mindenkit kineveznek ellenségnek. Ők a libsik, libnyafok, balliberálisok. Rohadtul függetlenül attól, hogy amúgy liberálisnak vallja-e magát az áldozat, vagy szimplán csak nem szereti a jelenlegi rendszert. Nincs választása szerencsétlennek.
Ők azok, akik vinnyognak, nyafognak, ajvékolnak, nyávognak és mindenféle csúf dolgot csinálnak. Árulják a hazát elfele, hülyék, agresszívek, gyilkos indulatok fortyognak bennük, veszélyesek. Ellenük kell védeni a hont, de főleg kormányorbánt. Mert ezek vissza akarják hozni Kádárt, Lenint, fasztuggyakit. Ezek élő csecsemőket esznek, embert áldoznak, át akarják venni a hatalmat, meg akarják erőszakolni a szüzeket és nem szüzeket. Mindenkit.
Erre kell felszívni magukat bérből és fizetésből honvédőknek és kormánysajtrágóknak. Minden rohadt reggel. Napról napra. Miközben egyáltalán semmi nem történik minden nap szerencsétlen ballibekkel, mert mi a jó isten történne? Ezért ki kell találni. Ez kreatív dolog is lehetne, de két dolog feltétlenül kell hozzá. Megfelelő szellemi muníció és némi képesség az íráshoz. Ezzel többnyire gondok vannak. Marad a nagy általános óbégatás, hogy: ott, azok a rohadt lipsik, azokat kell gyűlölni! Megy is ez egy darabig, de egy idő után a legelszántabb ökölbeszorult-agyú fallosz is csak rá fog jönni, hogy hát ezek az ő honfitársai, az is lehet, hogy szülei, gyerekei, szomszédai. Még nem jöttek rá, de majdcsak. Na, akkor mi lesz az elszánt irodalmi melléktermékekkel? Az egy dolog, hogy ezt én tudom, de szerintem ők is tudják. Gáz ez, nem is kicsit. De legalább nagyon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.