Ez a cikk nem is cikk. Inkább egyfajta közlemény és nem is mindenkinek szól, csak azoknak, akik kedvelik a szalonnát. És persze a Szalonnát. Családi beszélgetésnek szánjuk. Szülinapi tortának. Miután nem szeretünk semmit úgy csinálni, ahogy mások csinálják, nem a szülinapunkon – december kilencedikén leszünk egy évesek – ünnepelünk, hanem most.
Húzós év van mögöttünk és rengeteg munka. Az elszánásból, összfogásból, személyes áldozatokból és erőfeszítésekből mára működő, élő közösség lett. Volt az elmúlt egy évben minden, ami jó és minden, amit örömmel kihagytunk volna. Bátorító levelek és fenyegetések, önzetlen segítség, támogatás és támadások sora. Lejáratni hivatott cikkek éppen úgy, mint heckertámadások. Túléltük, működünk, haladunk.
Lassan végetér az év. A munkánk elkerülhetetlen velejárója az, hogy szörnyű sorsokat látunk. Kénytelenek vagyunk meglátni az árnyékot a fény mellett, a rideg valóságot a virágbaborult pitypangmező szélén. Mindenről nem tudunk írni, mindenkin nem tudunk segíteni, minden rosszon nem tudunk változtatni. Akkor sem, ha a végső cél ez és ezt soha nem adjuk fel.
Közelgő szülinapunk alkalmából szerettük volna meglepni magunkat valami szép ajándékkal. Mindannyiunkat, akik írjuk és akik olvassák napról napra a beszólásainkat. Külön-külön nem tudunk mindenkinek valami apró ajándékkal kedveskedni, mert ha csak egyetlen szem szaloncukrot is akarnánk adni minden olvasónknak, azt sem bírná el a zsebünk és még egy év múlva is tartana a postára járkálás. Ezért úgy döntöttünk, legyen egy közös ajándék. Ennek egy részét már kibontottuk, amikor Erzsébet és lánya sorsán fordítottunk egy kicsit. Vagy talán nem is olyan kicsit. Vállaltuk, hogy egy éven át minden hónapban kiegészítjük a nagyvonalú 22 800 forintos álláskeresési járadékot ( két mankóval járó, gyakorlatilag nem csupán munkaképtelen, hanem már önmagát ellátni is részben képtelen nőről beszélünk) az összeg kétszeresével. Hogy Erzsébet lánya befejezhesse az iskolát és hogy közben se haljanak éhen lehetőleg.
Ez a projekt ott tart, hogy elutaltuk a második havi kiegészítést is. Magánszámláról, saját pénzből. Mielőtt még valaki rárepülne a történetre.
Az első havi számlán szerepel egy további 10 ezer forintos tétel. Ez fonalakra ment el. Nem pókfonalakra, hanem klassz, színes fonalakra. Erzsébet is szeretne adni, másokon segíteni, de nem volt rá eddig módja. Most vadul meleg sapkákat és sálakat horgol, amiket majd karácsony előtt eljuttatunk a nevében a rászorulóknak. Íme:
Ezt a fotót ajánlom mindenki figyelmébe! A horgolótűt – miután venni nem volt pénze – Erzsébet maga készítette. Csak egy pillanara gondoljunk bele! Horgolótűt faragott, hogy elkészülhessenek a sapkák. Aztán persze megbeszéltük, hogy vegyen tűt, mert ezzel nem igazán lehet dolgozni.
Tehát a szülinapi ajándék fele már megvan. Most jön a másik fele. Figyelem!
Megkértük azt a kedves dizájnert, aki a fejlécünket és a logónkat tervezte (hogy ne kelljen felesleges köröket futni a következő lejárató cikkhez: a tervező angol és ingyen dolgozott, nem a Szalonna olvasóinak pénzéből vette meg a Big Ben-t), hogy tervezzen nekünk egy pólót. Ez mostanra készült el. Íme:
Hát nem szép a malacka? De. Ebből a pólóból 20 darabot csináltatunk. Ennyit, nem többet. Amint elkészültek, minden nap felteszünk egyet a Facebookon licitre. 24 órán keresztül lehet licitálni, a legjobb ajánlat nyer. Másnap kezdődik elölről a következő pólóval. A húszból tíz pólóval állatokat mentő szervezetet, tízzel embereket mentő szervezetet szeretnénk támogatni. Tehát a napi licit győztese a felajánlott összeget nem a mi számlánkra fogja utalni, hanem egyenesen a kijelölt szervezet számlájára. Mi pedig postán küldjük a nyereményét, ezért szükségünk lesz egy postacímre.
Úgy hisszük, így sikerül örömet okozni néhány embernek és néhány állatnak. Ennyi telik tőlünk, de igyekezni fogunk. Azt is reméljük, hogy legalább annyi korrupt gazembernek okozunk kellemetlen perceket, ahány jó embernek örömöt.
A hét második felében indul a licit, addig ne költsétek el minden pénzeteket. Ha mégis, akkor értelmes dolgokra és még véletlenül se vegyetek 700 ezer forintért ronda (vagy szép) táskát. Persze majd még megünnepeljük magunkat jövő hónapban is, de addig is örüljünk közösen. Ha már dühöngeni is úgy szoktunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.