November 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Oké, de ki jön majd Orbánék után?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,380,926 forint, még hiányzik 1,619,074 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy interjúban ezt mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, aki anno, a kilencvenes évektől 2006-ig maga is belekóstolt a politikacsinálásba: kezdetben a sokak (szerintem leginkább: felületes) véleménye szerint mindenért, de legalábbis nagyon sok mindenért felelős Szabad Demokraták Szövetségének egyik meghatározó személyisége, frakcióvezetője majd a párt elnöke is volt – aztán, ahogy mondani szokás, nagyot változott a világ, s ő 1998-2006 között már a Fideszben ténykedett.

Azt aligha lehetne rákenni, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánna korábbi pártjával és annak fejével: az interjúban csak úgy kopognak a karakánul, tűpontosan megfogalmazott mondatok. „Egy országot akkor is egyben kell tartani, ha sikertelen – és Magyarország meglehetősen sikertelen. Ha nem tudunk eredményt elérni, akkor legalább felelőst és ellenséget kell adni. Ezt az Orbán-rendszer roppant tehetséggel végzi, világcsúcsszintű bűnbakképző.”  Vagy: „A lelki dimenzió nagyon jelentős. Orbán Viktor egyszerűen visszamondja azokat a hiteket, képzeteket, mítoszokat, amelyeket a magyar közvélemény többségében gondol. Ezt pontosan mérik is a kormány környékén, és egyszerűen visszakiabálják, amit hallani akarnak az emberek, elképesztő sikerességgel.”

Netán: (Orbán Viktorról szólva) „Habozás nélkül alakítja céljaihoz akár a tényállításait is. Az igazság és a racionalitás nála mindig a politikai akarat szolgálólánya volt.” Hosszasan idézgethetnénk még, bőven van anyag – olvassátok el, ha gondoljátok, érdemes. Nagyon érdekes az a rész is, amelyben Tölgyessyt arról a téziséről kérdezik, mely szerint a centrális erőtér a mai politikai váltógazdaság keretei között nagyjából leválthatatlan: ő meg is indokolja, miért vélekedik így, ám aztán hozzáteszi: „Néha megdöbbentően gyorsak a rendszerváltások.”

De azok ám… veszedelmesen. A napokban beszélgettünk valahol, szokás szerint csupa nemzetellenes, hazaáruló, liberálbolsevik dologról, és valaki bedobta, egyszerűen fel nem foghatja, minek kéne még itt történnie, hogy egy kicsit bemoccanjon már a nép; hogy közérthetően, a maga egyszerű módján elmagyarázza pár pökhendi, senkiházi, semmirevaló tahónak, hogy mennyire nem helyénvaló a., mindent ellopni, b., folyamatosan hazudni, c., a meglopottak pofájába röhögni. Hosszasan folytathatnánk persze, de a mostani ügyhöz elég lesz ennyi is. Szóval mi kell a robbanáshoz?

Merthogy a kellő nyomás – vélekedett ez a tudós barátom, akinek persze nem tudom a nevét, fel se ismerném, se… tudom is én… horgászsapkában, se semmi másban, csak szólok – szóval a kellő nyomás végül is már megvan, mi lesz a szikra. Hát ez az, mondtam talán én, ha ugyan mondtam ilyen ízléstelen, népellenes mondatot: hát ez az, hogy nem tudható, mi lesz. Lehet, hogy egy teljesen banális mozzanat, amire soha nem is gondolnánk: időnként valóban döbbenetes semmiségekből lesznek a nagy tüzek. Ki mondta volna meg mondjuk Romániában, 1988 decemberében, hogy egy év múlva minden, de minden megváltozik, néhány óra alatt… hogy egy igen jól beágyazott, védett elmebeteg és felesége úgy tűnik el a történelem süllyesztőjében, mint a játékosok a népszerű tévés vetélkedőben… Persze valaki (azt se ismerem, igazából nem is láttam, ki volt) bedobta a következő legnépszerűbb kérdést is: oké, de ki jön majd Orbánék után?

Merthogy kormányzásra alkalmas erő nem nagyon látszik körvonalazódni. Tölgyessy erre nagyjából azt mondja, mifelénk ilyen esetekben a bukó fél magával rántja az ellenzékét is: csak csendben mondom, őrült nagy veszteséget nem kell elkönyvelnünk, ha így lesz. És szerintem is így lesz: hogy ki jön utána? Az majd kiderül akkor és ott – hadd hozzam elő még egyszer az 1989-es bukaresti eseményeket, amikor, talán emlékeztek még, a tévéstúdióban ott volt két tucat lelkes önkéntes: volt, akiből fontos ember lett, mások szintén eltűntek a forradalmi hevület apadtával.

Valahol már, azt gondolom, igenis ott van, ott vannak azok a figurák, akiknek majd kulcsszerepük lesz abban, hogy ez az ország ismét egy normális, élhető, tisztességes hely legyen. Lehet, hogy még gyerekek – mondják a pesszimistább verzió hívei: szerintem viszont olyan komolyan recseg-ropog az egész, olyan feszültségek és hiányok vannak, hogy egyszerűen nem lehetnek már további évtizedek ebben a rezsimben. Orbánt épp mostanában fütyülték ki, az egyik sok milliárdos új, fővárosi stadion átadási ünnepségén: ráadásul futballszurkolók, akiknek ő elvileg kedvez, s akiknek ultra szárnyát olyan előszeretettel küldik rá feleslegesen arcoskodó civilekre, akik állítólag a demokráciát féltik…

Na ez aztán a totál hülyeség, nem kéne telehisztizni a termet: hát, már bocsánat, de ki lát még itt demokráciát, nertársak? Na? Erre nem számítottunk, igaz-e? És aki nekem nem hisz, kérdezze csak meg bátran a haza aktuális bölcseit: a birkózószövetség rezsi- és népszabi-nullázó elnökét, netán a lógó arcú, cöfögő nagyurat, vagy szinte bármelyik „biztonságpolitikai szakértőt”, szakáll-amtitkárt. Vagy Kósa Lajost: de csak ha épp ki van pihenve. Köszönöm, kapcsolja ki: ha netán megszólalnak az Auróra ágyúi, majd újra elindítjuk.

Szerző: Boda András 

Fb-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.