Már rég meg kellett volna szöknöm,
már rég meg kellett volna halnom:
a földalatti nagy képtárnak
fölajánlani arcom.
De minden nap visszatart valami:
egy temetés, egy meghívás, egy hajszál,
mit úgy emel föl két ujjam a földről,
mint fémcsöveket daru, hajó-berakásnál.
Egy síró test, egy eszelős papírlap,
száműzött kéz, mely simogatni vágyik
s lávát ömlesztő, sárga napraforgók
tombolnak életemért a kifulladásig:
Fölkap a szél egy maroknyi hazát
s kiszámítottan a szemembe vágja,
hogy amit kikönnyezek, az legyen jövője
s pillám gyepűje: országhatára.
Ha nem tudnám, hogy semmi se marad
a könnyekből, hazákból, mosolyokból,
már rég elárulom ezt a rémuralmat
s nézem a földet nyirkos kutyaólból.
Csoóri Sándor
A kétszeres Kossuth-díjas költő, író 86 éves volt. Régóta súlyos beteg volt, vasárnap éjszaka hunyt el.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.