Rég olvastam olyan pofátlan-sunyi-aljas interjút, mint amit a Városliget Zrt. műszaki igazgatója, Sághi Attila produkált a habonyista újságírás egyik mértékadó szócsövének jóvoltából. A Lokál a botrányos Liget-projekt kapcsán kérdezte a NER tenyérbemászó fejű tartóoszlopát. Az állításaiból idézek:
(…) a beruházás szakmai kezekben van és nem jár környezetkárosítással.
(…) túljutottunk a legnagyobb feszültségeken. Nyilván azokkal – hívjuk őket radikálisoknak –, akiknek a törvények sem jelentenek határt, nem tudunk mit kezdeni, de van egy másik csoport is, akik valóban az elvek mentén hisznek a zöldügyben.
(…) sikerült beleégetni az agyakba, hogy a Városligetet beépítjük, holott ez alaptalan vád, és nem tudom másként értelmezni, mint ellenséges marketingkampányt. Ez vezetett a múlt heti eseményekhez is, amikor néhányan feljogosítva érezték magukat, hogy a Közlekedési Múzeum amúgy teljesen legális fejlesztését megakasszák. (…) Azoknak, akik ebben az akcióban részt vettek, muszáj megérteniük, hogy az erőszak nem vezet sehová.
A tiltakozások hatására viszont az a döntés született, hogy mostantól egyetlen egészséges fát sem vágunk ki az építkezés miatt, hanem a problémás helyen álló fák mindegyikét átültetjük a Ligeten belül. A kapcsolódó közbeszerzést a napokban kiírjuk. (…) ha a tüntetések mögött valóban ez állt, akkor azt tudom mondani, hogy a tiltakozók győztek: úgy lett, ahogy akarták. Emögött nincs szakmai érv, sokkal többe kerül és sokkal több idő is, de ha erre van igény, mi ennek hajlandóak vagyunk megfelelni.
(…) mi a projekttől idegennek és szükségtelennek tartjuk ezt a fokú őrzést, de sajnos a tiltakozás minősége, az elszabadult indulatok miatt a helyzet ezt kívánta meg. Emellett azt tudom mondani, hogy a tömeges biztonsági jelenlét napokon belül meg fog szűnni. Továbbra is lesz őrzés, de közel sem ilyen kiterjedésben.
Amikor a kivitelező jelezte, hogy az aktivisták magatartása miatt nem képes elvégezni a feladatát, és bejelentette, hogy a terület biztosítására embereket fogad fel, azt azért valahol meg lehetett érteni. Nem számítottunk rá, hogy elfajulnak a dolgok. Voltak hibák, de az őrző-védők alapvetően nem jártak el jogszerűtlenül.
Ha nem hallottam volna már Sághi Attila némely totálisan dilettáns és sunnyogó megnyilatkozását erről az ügyről (és akkor még sehol nem voltak a kopaszok), akkor is ökölbe szorulna a kezem attól, hogy felismerem a zavarbaejtő okfejtés mögötti kommunikációs stratégiaváltást, lavírozást, ügyeskedést.
Miután az elmúlt napokban nagytotálban kaptuk bele az arcunkba, milyen az, amikor a hatalmi arrogancia és erőszak felülírja a békés polgári engedetlenséget, miután békés civileket verbálisan és fizikailag is bántalmaztak a párbeszédre képtelen, korrupt rezsim pribékjei, miután ezek a kigyúrt zsoldosok embereket vágtak hasba, kezüket törték, fejbevágták, meglökdösték, gázpray-vel lefújkálták és még mindig szabadlábon vannak, az igazgató úr jogszerűségről papol.
Teszi ezt úgy, hogy közben az erőszak sehova nem vezető mivoltára hivatkozva hinti a port és kelti a hangulatot a drogos, provokátor, balliberális csürhe ellen. Kimondatlanul. Úgy ítéli el az erőszakot, hogy kvázi elhatárolódik attól a kubatovista csordától, amelyet őrző-védő szolgálatnak csúfol, és amely a Városliget Zrt. szolgálatában tizedelte annak a néhány tucat aktivistának a tiltakozási kedvét.
Nem szégyelli. Pedig szégyellhetné. Mert az előfordulhat, hogy Sághi univerzumában nem jogszerűtlen őrző-védőknek gyomorszájon vágni és lökdösni embereket, egy normális univerzumban viszont ezek a büdös életben nem lehetnének többé őrző-védők és már régen eljárás indult volna ellenük.
A helyzet másfelől is legalább ennyira súlyos. Hányszor láttuk már ezt? Nem mindig ugyanezt látjuk? Amikor a hatalom számára kínosan elfajul egy-egy történet, és a karaktergyilkosság sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, kezdődik az ígérgetés. Fűt-fát megígértek a tanároknak is, majd miután elhitették velük, hogy elfogadták a követeléseiket, kiderült: vicceltek. Nem lesz Klik, 58 Klik lesz. Ennek a hatalomnak ugyanúgy útjában állnak a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a civilek, mint a fák.
A mai nappal a kormányzati kommunikációs úthenger stratégiát váltott. A cél: becsapni, megosztani, kvázi a tiltakozás legfőbb okát megszüntetni. Aki nem dől be Sághi szemfényvesztésének, nem unja meg és nem megy haza, azzal meg elrettentő példát lehet majd statuálni a társadalom számára. Hogy íme, itt az anarchista kemény mag, a kedvükre tettünk, időt, energiát és a köz pénzét pazaroltuk a követeléseik teljesítésére, de ők még mindig ellenállnak.
A mindenki nyugodjon le a pics*ba, lehet oszlásnak indulni! elv mentén kábítja a közvéleményt Sághi úr. Hibátlan húzás! A propaganda telekürtölheti az országot (már el is kezdte) azzal, hogy meghallgatták az ellenvéleményeket, engedtek a ’48-ból, nincs itt semmi látnivaló. Az ötödik kerületi, egy cserép muskátlival lekenyerezhető, hagyományosan Fidesz-szavazó meg majd rázhatja az öklét a Migráns1 előtt ülve: bezzeg ezek a felforgató, sorosbérenc gyurcsánykatonák.
A költő szerint az egészséges fákat nem vágják ki, de ha problémás helyen vannak, átültetik őket. Szakmai érv nincs az intézkedés mögött, de ha ezt akarják a békétlenkedők, akkor máris kiírjuk a közbeszerzést. Több pénz, több idő, de hogy lássátok milyen jó fejek vagyunk. Sághi Attila Baán László hagymázas baromságait idéző nagylelkűségével szemben a szakmai érv ez:
Még egyszer: azokat a fákat – amiket Sághi most egy újabb túlárazott közbeszerzés keretében átültetni szándékozik – öngyilkosság átültetni. Nem én mondom, szakemberek mondják, akik Sághival, Baánnal és a rezsimmel ellentétben nem érdekeltek ebben a projektben.
Még egyszer: egy 100 éves platánt nem lehet gyeptéglával pótolni! Ha egy 100 éves fát gyeptéglával pótolsz, akkor nem nő, hanem csökken a zöldövezet. A zöldövezet akkor sem nő a gyeptégláktól, ha nem vágod ki a fát. De mert ki fogod vágni a fát és izomból, csakazértis átülteted, arra a fára majd lehet mutogatni, hogy a ligetvédők miatt pusztult el (lásd Moszkva Széll Kálmán tér, ahol az újonnan ültetett fák is elpusztultak a betonban). Ezek nálatok a szakmai érvek és a hasznos, tisztességes munka helyett bevetett kommunikációs szarelkenés.
Az igazság az, hogy az egész érvelés – úgy ahogy van – szégyenteljes és aljas. Az igazság az, hogy betont akartok önteni egy közparkba. Hogy ezt erőszakkal, érdemi egyezetés, valamint komolyan vehető tervek nélkül, félnáci kubatovistákkal teszitek, további probléma. Az, hogy erről a szégyenlistáról kihúztok egy tételt (valójában dehogy), nem változtat a helyzeten. Ez az egész nem csupán a ligeti fákról, meg a térkőmániátokról szól, hanem például arról is, hogy mi lesz azzal a föld alá tervezett további betontengerrel és giga-garázzsal, hogy annak milyen hatása lesz a növényzetre és a környező lakóépületekre. Megannyi kérdés megnyugtató válasz nélkül.
A Liget-projekttel eddig is az volt a baj, hogy rengeteg pénzből, rengeteg lenyúlható közpénzből szétverik a város legrégebbi, nehezen pótolható parkját, hogy oda turistakoncentráló betondzsungelt építsenek. Nem tetszik? Akkor még több pénzt nyúlnak le egy újabb közbeszerzéssel, járulékos haszonként pedig megpróbálják befogni a tiltakozók száját. A számtalan jogtalan, erőszakos akción simán túllépve, további néphülyítésre váltottak.
De nyugi, urak! Látjuk, hogy mit műveltek. Tudjuk, hogy eddig is a lopás volt a fő szempontja és mozgatója ennek a projektnek, mától is az marad, csak a tálalás változott. Tisztában vagyunk vele, hogy továbbra sincsenek garanciák, csak ígéretek, hitegetés és szakmaiatlan pusztítási szándék. A pénzt pedig még ti sem fogjátok tudni megenni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.