December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Élve megnyúzott ország

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 37,820 forint, még hiányzik 2,962,180 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hétfő van és igazságtalan volna nem jó hírekkel kezdeni a hetet: sunyin és alattomosan, ahogy azt kell, a Fidesz-KDNP színű kormány kihátrál ama társadalmi csoport mögül, amelynek leginkább köszönheti, hogy immár hetedik éve dúskál a tutiban. Eltaláltuk: az elöregedő Magyarország nyugdíjasairól van szó. És bárcsak egyedül róluk lenne szó.

Egy, a kirakat-parlament asztalán nyugvó törvénymódosítási javaslat szerint az van, hogy a felnőtt gyermek köteles eltartani az idős szüleit, ám az eddigiektől eltérően erre harmadik személy, például szociális intézmény is kötelezheti őt.

A polgárinak (rém)álmodott Magyarország Soros pénzén tanult jogász-kormánya a Polgári Törvénykönyvhöz nyújtott be aprócska módosítást, amely elrendeli, hogy a jövőben harmadik fél is kötelezhesse az eltartót, hogy kiegyenlítse azon nyugdíjas után a számlát, aki képtelen fizetni az egyházi vagy állami intézményi ellátást.

Ez azt jelenti tehát, hogy amennyiben elmulasztja idős szülője eltartását, a gyermeket mind a mulasztásról tudomást szerző járási hivatal, mind pedig az édes jó anyja és apja is perelheti. Amint azt a portfolio.hu kiválóan megfogalmazza:

„A törvénnyel a megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjasok iránti felelősséget az állam szép csendben áthelyezte a gyermekeik vállára, amit most már intézményi szinten is érvényesíteni lehet.”

Nem igaz, hogy nem írtunk már erről a kérdésről, viszont annak példátlanul súlyos jellegére való tekintettel talán nem árt újra kontextusba helyezni a dolgot. Annál is inkább, mert azok, akiknek feladatuk lenne most minden csövön, csatornán, fórumon hangosan üvölteni, tiltakozni, elmagyarázni, mi történik, ugyanúgy hallgatnak (tisztelet az apró kivételeknek), mint eddig annyiszor. Igen, arra az ellenzékre gondolok, amely bénultan és tehetetlenül nézi végig, ahogy az állampárt társadalompolitikája élve nyúzza meg a polgárokat. A már megnyúzottakkal és a leendő megnyúzottakkal szemben ők legalább nem élnek létbizonytalanságban.

Egyfelől persze nem kellene erről beszélni, mert magától értetődő: a gyermek számára alapvetően öröm és boldogság viszonozni azt a törődést, amit felmenőitől kapott. A nagyon nagy baj ott kezdődik és nem ér véget, hogy a kormány ezt úgy teszi kötelezővé, hogy közben a nyugdíj- és egyéb járulékokat ugyanúgy beszedi és magára költi. Akkor kinek, miért fizet, adózik a polgár?

Forrás: Orbán Viktor – Facebook (2011. február 27.)

Igen, a nyugdíjrendszer működtetése 2011-ben még az állam feladata volt, 2016-ra azonban kiderült, hogy néhány év alatt a kormány elkártyázta nem csak a bizalmat, de azt a 3 000 000 000 000 (3 ezer milliárd) forintot is, amelyre hivatkozva megígérte, hogy gondoskodni fog a nyugdíjasokról. Most nem maradt más, mint mosni kezeit és tovább hárítani a felelősséget.

A felvetődő kérdések sora végtelen, nem is szándékozom a végére érni: akinek nincs gyereke (és ennek megszámlálhatatlan oka lehet Kövér László szülésügyi biztos elképzelései dacára), annak ki fizeti majd az ellátását? Akinek papíron van gyereke, de két éves korában ellökte, az milyen alapon perelheti úgy, hogy egy életen át elmulasztott eleget tenni szülői kötelezettségeinek? Akit felnőttként a szülei tartanak el/támogatnak a nyugdíjukból, attól miként várható el, hogy róluk is gondoskodjon, amikor magáról sem tud? Az a szülővé cseperedett gyerek, akinek ötszámjegyű fizetéséből saját családját eltartani is művészet, hogyan fogja tudni idős szüleiért is vállalni a felelősséget? A beteg anyjának vesz gyógyszert, vagy enni ad a gyerekének? Hány generációt kell megnyomorítani és egymás ellen fordítani ahhoz, hogy hatalmasék hataloméhsége csillapodjon végre? Vagy ez is a gondosan eltervezett társadalmi kísérlet része? Hogy meddig lehet elmenni a totális, felelőtlen gátlástalanságban?

Az utókor számára foglaljuk össze ezt a gondos, előre megfontolt tervet:

  • a kiszámítható, tervezhető, biztonságos nyugdíjrendszerre (meg az államadósság csökkentésére) hivatkozva elnyelte a föld a 3 ezer milliárdos magánnyugdíjpénztári befizetést;
  • a 10%-os nyugdíjjárulék dacára jelen állás szerint hiába fizetett valaki évekig az államkasszába, hogy majd valamit cserébe kapjon, ha eljön az idő, ezért semmi nem jár; hosszú évek befizetéseinek útjai pedig kifürkészhetetlenek;
  • az eltartási kötelezettséget áttolták a hozzátartozóra úgy, hogy mostantól perelni is lehet mindazokat, akik bármilyen okból nem tesznek eleget ennek; akinek elhunytak a szülei, arra meg gondolom bármikor leoszthatnak egy tetszőleges idős párt, hogy ne maradjon ki a jóból;
  • ha kifutnak az EU-s pénzek, akkor meg másnaptól szűnik meg az állami nyugdíjak folyósítása, a magyarázat biztosan elő van készítve már.

Remélem, mindenki látja, hogy mi a járulékos haszna ennek az újabb zseniális megvédésnek. Az evidenciákon túl (hogy tudniillik a rászoruló szülő számíthat a gyermekére), sokak számára egyáltalán nem ilyen evidens és magától értetődő mederben folyik az élet. Következésképpen ennek az ízléstelen rendelkezésnek az lesz a járulékos haszna, hogy mindazok, akik magukat sem képesek ellátni, a nyugdíjasok, idősek, magatehetetlenek ellen fordulnak. Nem csupán az egyes generációkat uszítják egymás ellen, hanem az adófizetőket úgy általában a már nem adófizetők ellen.

Ez van mindenhol, ahol a kormányzás és a felelős társadalompolitikai döntések helyére Soros György, a nemzetközi finánc- és karvalytőke, az elmúlt nyolc év elleni küzdelem, illetve a láthatatlan migránsokkal folytatott szabadságharc lép. Ahol a méltányosság szellemében például felszámolták az alanyi jogon járó tb-t, de ahol a törvénytelenül meghozott törvényekkel bevezetett népnyúzó adókat teljesen legálisan költik kisvasútra, Várba költözésre, stadionokra és úri huncutságokra. A fiatal, munkaképes lakosság egyre nagyobb része közben más országok nyugdíjasait tartja el, aki meg kalandvágyból itt fizet járulékokat és adózik tisztességesen, az egyáltalán semmit nem fog cserébe kapni, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt.

A kör szép lassan bezárul. Történelemkönyvek lapjaira kívánkozik majd ez a polgári-keresztény ámokfutás. Amely rekord idő alatt számolta fel a nyugdíjrendszert, a közegészségügyi és a közoktatási rendszert; amely lebutított, primitív, irányítható munkaerőt szeretne látni a felnövekvő generációkból és idő előtt próbálja félresöpörni az útból a haszontalanná vált időskorúakat.

Ahol mindent egy felkapaszkapodott tahó elmebeteg hobbijára költenek, ott körülbelül minden társadalmi csoport csak a bajnak van. Akadályozza azoknak a pénzeknek a lenyúlását, amiket véletlenül nem a beteg hobbijára költenek. És amikor ezek a haszontalan, irritáló csoportok egymásnak esnek, mindig jön a jóságos állam és valami átmeneti alamizsnával szétcsap közöttük, hogy megnyugodjanak. Kérdés, hogy ez még hány áldozatot követel és mikor lesz az a pont, amikor az élve megnyúzott ország rádöbben, hogy itt már nincs mit veszíteni. Hogy tegnap is késő lett volna véget vetni ennek a gonosz kísérletnek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.