Helyzet van, feleim! Olvasom, nézem, hallgatom, hogy megtámadtak minket. Nem tudom, a toporzékolásügyi futsalos berendelte-e már Colleen Bell-t kukoricára térdepelni, de ami késik, az jön. Mert ugyanis a gaz Amerika, az imperialista-globalista-zsidóbérenc terminátor beszólamlott nekünk. Tette ezt Bill Clinton hangján keresztül, aki felesége, Hillary kampányrendezvényén, New Jerseyben a szájára merte venni Magyarország nevét. És nem feltétlenül az elismerés a jó szó arra, amit mondott.
A látványosan idősődő Billy visszaeső bűnöző a tekintetben, hogy két éve pénzéhesnek és hatalommániásnak nevezte a mi fénylő csillagunkat, Orbán Viktort, de ki gondolta volna, hogy tovább folytatja a Máriaországa elleni merényletet. Pedig de. Folytatta.
Lengyelországról és Magyarországról beszélve úgy fogalmazott, ez az a két hely, ahol – bár az Egyesült Államok és a hidegháború nélkül ma szabadság sem lenne – elegük van a demokráciából, ezért inkább Putyin-féle vezetést akarnak.
„Adjanak egy autokrata diktátort, az majd gondoskodik róla, hogy a külföldiek a határon kívül maradjanak” – mondta Bill Clinton. „Ismerősen hangzik?” – tette hozzá és igen, a bevándorlóellenes Donald Trumpra célzott. Mert mégiscsak egy kampányrendezvényen volt, ahol (korábban megcsalt) neje államelnöki ambícióinak révbe juttatásáért szónokolt.
Azt most szerintem hagyjuk, hogy ez a jóember vajon a térképen rá tud bökni egyáltalán Magyarországra, vagy sem, illetve, hogy tényleg nem hallott arról, hogy Orbán Viktor egyedül rugdosta ki a szovjet tankokat Magyarországról. És ha nem hallott, miért nem hallott.
Ne essünk túlzásokba, bár kétségem nincs afelől, hogy a legmagasabb szinteken bele fogunk esni. Pusztán arról van szó, hogy Clinton az amerikai hallgatóságnak két kelet-európai országot említve, kvázi leorbánozta neje ellenfelét, Donald Trumpot. Ezen kívül neki személyesen a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi folyik itt Európa perifériáján. Sajnos. Egyszerűen – mint minden kampányban – ütni szokás a politikai ellenfelet, ez a bírálat tehát csak másodlagosan szólt a magyar, illetve lengyel államvezetésnek, noha nyilvánvaló, hogy kellő muníciót szolgáltat a magyar kormány egyébként is nyílt, nem leszünk gyarmat típusú Amerika-ellenességéhez.
Azt azért mindezek fényében sem érdemes bagatellizálni, hogy mégiscsak arról szól ez egy kicsit, hogy milyen fenejó hírünk van a nagyvilágban. Közben persze lehet bukott elnöközni Clintont, meg minden bajok forrásának nevezni az Egyesült Államokat, de nem sokra megyünk vele. Mert közben meg itt van ez az általánosító többesszám: a magyarok, Magyarország, ami enyhén sértheti a fülünket. De vajon mennyire jogosan?
Ha eltekintünk attól, hogy kurvaszar érzés, majdhogynem igazságtalan egy skizofrén hajlamú, küldetéstudatos, hatalommániás vezető miatt egy egész országnak elviselni az ilyen kritikákat, akkor ennek a beszólásnak tulajdonképpen az a kvintesszenciája, hogy nem külső kényszer, hanem belső akarat folytán van ez így. Kívülről az látszik, hogy a magyarok önként, dalolva ültették a nyakukba azt az államvezetést, amelyiket, és e tekintetben kábé tökmindegy, hogy 1,5 – 2 millió hívő/rajongó tart fogva háromszor annyi nem hívőt, aki viszont képtelen megmozdulni a saját érdekében.
Az Egyesült Államok nélkül nem lenne szabadság kinyilatkoztatás persze alapvetően magyarázatra és árnyalásra szorulna, és kismillió példát lehet felhozni arra (mint ahogy fel is fognak hozni), hogy miért ne szóljon már be nekünk a rothadó, áldemokráciában fetrengő, a menekülteket szándékosan ránk szabadító Amerika.
Az összeesküvés-elméletek dacára márpedig a lényeg, hogy Amerika és Brüsszel és az éppen aktuális ellenség baromira nem avatkozik bele semmibe. Pedig nem lehet kérdés, hogy a vazallusokra építő, maffia betütésekkel bíró új hűbéri rendszer felépítésének lázas munkájával a fél világ tisztában van. Ha az összeesküvés-elméletekben foglalt megingathatatlan igazságok valóban megingathatatanok és igazságok lennének, akkor még az is elképzelhető, hogy nem nézné ilyen tétlenül a világ azt a pusztítást, ami itt folyik. De sem Bill Clinton, sem Amerika, sem Brüsszel nem avatkozik bele semmibe, mert valahol egy távoli univerzumban még az is demokráciának minősül, hogy nyilatkozgatunk, bírálunk, elítélünk, de meghagyjuk a jogot az érintetteknek, hogy válasszanak. És hát Magyarország ezt választotta.
Tudom, a magyar büszkeséggel nem egyeztethető össze, hogy egy bukott (legfeljebb a szerelmi ügyeivel bukott le, hivatali idejét ezzel szemben kitöltötte), a zsidók és külön Soros György által pénzelt amerikai ex-államelnök bármit is mondjon szép hazánkról. De onnan nézve, a narancsködöt félretolva tényleg az látszik, hogy miközben egy megszállott miniszterelnök tudatosan, már nem is sunnyogva, hanem nyíltan építi le a demokráciát, 2 millió szektás őrjöngve tapsol és háromszor annyi polgár nem tiltakozik, hagyja, engedi, nem bánja, nem ér rá foglalkozni vele.
Kétlem, hogy az Egyesült Államokban ismeretlen volna a korrupció fogalma. Mindenki tudja, hogy egyáltalán nem kell e tekintetben másra mutogatniuk, tudják, értik, benne vannak, csinálják. Nem kicsiben, nagyban. De amikor Orbánt és vele együtt Putyint, Erdogant, Kaczinskyt istenítik a hívek, vajon megfordul-e a fejükben mi az alapvető különbség egy Clinton- vagy Obama-adminisztráció és e keleti államstruktúrák között? Az a helyzet, hogy bármekkora lobbi áll a kisebb és nagyobb halak mögött, olyan a tengerentúlon alighat fordulhatna elő, hogy valaki egy egyszeri kétharmados választási győzelem után betonba öntse a hatalmát és megfélemlítéssel, a törvények önkényes megváltoztatásával, a fékek és egyensúlyok felszámolásával, a sajtó vegzálásával majdnem diktátorként vagy vérbeli diktátorként örökéletet nyerjen az adott ország vezetésében.
Tényleg sehol nem voltak még a migránsok a 2010-es fülkeforradalom idején, Clinton erre vonatkozó leegyszerűsítő nyilatkozata itt is árnyalásra szorulna. Az viszont aligha cáfolható, hogy úgy tűnik Magyarország alapvetően leszarja a szabadságjogokat. Sőt, sokan úgy vélik, ha Amerika nehezményez valamit, akkor az biztos, hogy ördögtől való, utáljuk és a kurvaanyjukat. Nekünk elég, ha van mit zabálni és ingyenes a Facebook, a többit a Viktor megoldja, elintézi. Helyettünk. Hogy nekünk jó legyen.
Bill Clinton nem egy mértékadó hang, lehet fikázni, ám a mondanivalója – az önérzetes, kikérjük magunknak típusú toporzékoláson túl – számomra pontosan arról szól, hogy hova jut az az ország, ahol egy megszállott kisebbség foglyul ejt egy megengedhetetlenül passzív többséget. Ennek a kisebbségnek márpedig a demokrácia, Amerika, az emberi jogok mind-mind szitokszavak. Ez ugyanaz a kisebbség – hogy csak egyetlen példával éljek -, amely vadul büdöskommunistázott és hazaárulózott amikor Gyurcsány Putyinnal parolázott, most viszont kétpofára örül a keleti nyitásnak és annak, hogy autokrata bálványa egy diktátornak adta el az országa jövőjét. Ide butult ez a társadalom, amelyet az egyszerű csatakiáltások, a düh-félelem-gyűlölet háromszögében mozgó zsigeri érzelmek vezérlik. Hát ja.
Frissítés: A toporzékolás már meg is született. Bill Clinton sem sértegetheti a magyar embereket.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.