December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Most ítéljük halálra önmagunkat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bár erről nagyságrendekkel kevesebb szó esik, mint például a menekültekről – fideszül migránsokról -, nem készül tudtommal reklámkampány és plakátcunami sem ebben a témában, de miközben a jobbanteljesítés, a száguldó gazdaság és Európa motorja egyszerre ordít a fülünkbe, történik itt valami az árnyékban.

Nem korrupció, mert az nyíltan történik. Nem is rablás-lopás-zsarolás, mert azt sem annyira titkolja senki. Nem is kell. Már annyira megszoktuk, hogy csak rángatjuk a vállunkat. Lop, hát lop. A másik is lopott, a következő is lopni fog. Ezek ilyenek. Igen, hazudnak. Na és? A másikak is hazudtak, a következők is hazudni fognak. Így éldegélünk.

Közben pedig a kormány, amely egyrészt fiatalokból és demokratákból, másrészt keresztényekből és demokratákból áll (remélhetőleg lesz módjuk majd ülni is) suttyomban visszalöki az országot abba a korba, amikor az ember részben azért vállalt gyereket, hogy idős korára éhen ne haljon lehetőleg.

Az gondolom mindenkinek megvan – akinek nincs, az feltétlenül készítsen a keze ügyébe egy pohár vizet -, hogy az átbarkácsolt alaptákolmány valójában elég sok változást hozott. Megszűnt például a társadalombiztosítás, mint olyan. Helyette lett nekünk szociális hozzájárulási adó. A kulcsszó az adó. Ugyanis ha biztosítást fizetünk, azért nekünk cserébe ellenszolgáltatás jár. Adó esetében meg csak a szánk jár.

Tehát igazából bármikor beinthet a kormány, mi pedig legfeljebb csak hápoghatunk, hogy de hát mégis.

Ugyanekkor – alaptákolmány környéke – megszűnt a rokkantnyugdíj. Van rehabilitációs ellátás azoknak, akiket a felülvizsgáló bizottság rehabilitálhatónak ítél. Ez azt jelenti – szerintük – hogy a sérült ember igyekezzen gyorsan kinöveszteni az amputált végtagját, helyrekalapálni a törött gerincét, mert jó lesz az még később. Erre három éve van, aztán mehet a szabad munkaerőpiacra. Vagy gurulhat, ha kerekesszékes, mankóval is húzhatja magát, amennyiben azzal közlekedik.

A rehabilitációs ellátás összege két szálon fut. Egyrészt a 2012-ben érvényes minimálbérhez kötődik:rehabMásrészt akiket már felülvizsgáltak, azok a közmunkás bér 40 százalékát – 31 665 forintot -, vagy a nagyon nagyvonalú 63 325 forintot, a közmunkásbér 80 százalékát kaphatják. Tök mindegy, hogy hány éven keresztül és mennyit fizetett be az illető a közösbe. Mindenki nyugodjon meg, ezek BRUTTÓ összegek.

Vannak aztán azok a sérült emberek, akikre a nagyon szőrös…talpú bizottság sem tudja ráfogni, hogy rehabilitálhatóak lennének. Ők kapják a rokkantsági ellátást.rokkant

Szintén bruttó, természetesen.

Na, akkor lépjünk egyet tovább. Gondoljunk csak bele, hány olyan ember él köztünk (bár költői túlzásnak tartom életnek nevezni azt, amit ennyi pénzből meg lehet valósítani úgy, hogy nyilván a gyógyszerekre sem elég a havi könyöradomány összege), plusz hány közmunkás és hány olyan, aki mindenféle ellátásból kiesett.

Aztán vegyük számításba azt, hogy ezeknek az embereknek a nyugdíja (már amelyikük megéri azt a kort) a nulla forint és a lassú éhhalálhoz elegendő összeg között fog változni.

Mindezeket szükséges volt elmondani azért, hogy érthető legyen a demokrata és keresztény kormány új terve, amit hamarosan meg fognak szavazni és be fognak vezetni. Ez pedig a kötelező szülőtartás. Ez a nagyon szép megfogalmazás tényszerűen azt fogja jelenteni, hogy mindenki köteles eltartani a szülőjét, amennyiben a szülő nyugdíjaskorú és nincs nyugdíja, vagy az nem elegendő a megélhetéshez.

Erre törvény fog születni. A törvény lehetőséget fog arra nyújtani, hogy amennyiben a tartásra kötelezett leszármazott – gyermek hiányában a következő, vér szerinti rokon – önként nem tartja el idős rokonát, akkor a fizetéséből, közmunkás béréből, rokkantellátásából le fogják vonni a bíróság által megállapított összeget. Perelhet maga az idős rokon, vagy az ellátását végző idősotthon.

A mai nyugdíjasok közül (ők 2,7 millióan vanak) 900 ezer és egymillió között van azok száma, akik a létminimum alatt élnek. Ehhez jönnek még majd a közmunkások és a jelenleg rokkantsági ellátásban, vagy rehabilitációs ellátásban részesülők, a minimálbéresek, az ellátásban nem részesülők, az álláskeresési járadékosok.

Ezekre az emberekre mondja azt a kormány – felrúgva a társadalmi szolidaritás és emberség minimális alapjait is -, hogy nem kér belőlük. Őket tartsa el a család.

Ez önmagában természetes is, de nem jogi, hanem morális kötelesség. Volt. Eddig.

A kérdés már csak az, mi van olyankor, ha az eltartásra kötelezett maga is nyomorult helyzetben van és annyi bevétele sincs, amennyiből önmagát képes lenne egy minimálisan emberhez méltó szinten fenntartani? Mi van, ha ő is éhezik, ha krumplin él hetekig, hogy legalább a gyereke enni tudjon?

Úgy tűnik, a kormányt ezek a problémák nem igazán érdeklik. Ha azt gondoljuk, hogy most van a társadalom nagy bajban, akkor nagyon tévedünk. Néhány éven belül ennél sokkal, de sokkal nagyobb bajban leszünk. Olyan katasztrófa felé száguldunk, ami Európa közepén példátlan lesz. A jelenleg is majdnem a társadalom felét érintő szegénység kész Kánaán ahhoz képest, ami felé rohamtempóban tartunk.

De mégsem foglalkozunk ezzel, mert sokkal érdekesebb a migráncsozás és a plakátkampány. Sokkal fontosabbnak tűnik az, hogy bilikék plakátokon üzengessünk Brüsszelnek mint az, hogy éppen most ítéljük halálra önmagunkat.

Hát, hajrá!

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.