Van nekünk egy nemzeti kamionosunk. Derék ember ő, aki azzal vált híressé, hogy tavaly november-december táján Calais-nál az autópályán migránsokat ijetsztgetett járművével. Erről a haverjai szórakoztatására videót is készített (csak erős idegzetűeknek, 5:00 körül a lényeg) meg azért is, hogy bebizonyítsa: a válogatott jelzős szerkezetekkel illetett migránsok rongálják az autóját.
Jeddi Árpád Levente ellen akkor közúti veszélyeztetés miatt eljárás indult, ám ő töretlenül büszke tettére. Közösségi oldala szerint közszereplő és minden napja azzal telik, hogy az interneten fellelhető legocsmányabb tartalmakkal szórakoztassa, uszítsa, hergelje közel 2000 embert számláló rajongói táborát és meggyőzze őket arról, hogy ez a nyomorék kutya, ingyenélő, fattyú geci népség (idézőjel bezárva) mekkora rontást, pusztítást hoz ránk. Gyakorlatilag a Fidesz-propagandáját nyomja meggyőződésből, csak mindenféle finomkodás nélkül.
Néhány napja osztotta meg üzenőfalán az alábbi sokatmondó fotót:
Mint látható, Levente barátunk nem mindennapian suttyó-bunkó-primitív és áporodott szellemiségű jópofizása többezer lájkot és közel másfélezer megosztást ért a Facebookon. Mert a magyar ember ilyen mélyen keresztény és ennyire képes felebarátian szeretni. A néhány tucat hozzászólás egyikének szülőanyja Stigelmaier Józsefné, a Fidesz-KDNP nevű képződmény veszprémi képviselője. Ő az:
A királynék városának robbanóipari szakmunkásból köztiszteletben álló, nemzetileg ismeretlen önkormányzati képviselőjévé avanzsált lakosa, aki a ’90-es évek derekán még ápolási asszisztenssé is átképezte magát, így látta jónak berobbanni a köztudatba:
Mit lehet erre mondani, ha egyáltalán lehet bármit is? Adott egy tisztes kort megélt magyar állampolgár, mellékállásban nő, anya és római katolikus hithű keresztény, akinek emberek bizalmat szavaztak valamiért. Valószínűleg azért, hogy hasson, alkosson, gyarapítson a településük érdekében.
Azt nem tudom, arra adtak-e felhatalmazást neki, hogy képviselőként a közösségi oldalakon arról nyilatkozzon, hátrafelé tolatva gurulna át tőle különböző vallású, nemzetiségű, általában vett hovatartozású emberek fején. Nem tudom, Stigelmaier asszony a multikulturális Veszprémben hányszor látott migránsokat, hányszor fenyegették az ő életét idegen emberek és az általa nézett szappanoperákon, meg a kötelezően fogyasztott közmédián kívül, hol látott ilyen embereket.
Mert azt értem, hogy van egy kamionos, aki saját tapasztalatból gyűlöl, aki felé annyi az elvárás, hogy sötétben is megtalálja a kuplungot és eljusson A-ból B-be lehetőleg ép rakománnyal. Nem elvárás ezzel szemben, hogy ne köpködje a szotyolahéjat vagy naponta Nietzschét olvasson, nem meglepő, hogy teli pofával röhög a leggusztustalanabb migránsölős vicceken. Ámazonban ennél az elkeserítő mocsárnál is van lejjebb: egy képviselő, aki rálicitál erre a pincesötét suttyóságra.
Nem tudom, mit szólna ez a példás erkölcsű honanya ahhoz, ha valaki az ő gyerekével, családjával, hozzátartozóival kapcsolatban emelegetné egy Iveco féknyomát. Milyen lenne Stigelmaierné, ha kiveszne belőle a Fidesz-KDNP hitvallása szerinti keresztény szeretet? Mitől különb és magasabbrendű Stigelmaierné annál a migránsnál, akiben terroristát lát és akinek a halálával jópofizik?
Ez a nő, aki helyett ezúton férfiként is szégyellem magam, nem csupán a gyerekeit, unokáit neveli ebben a szellemben, nem csak a piaci kofának szidja az idegeneket, nem csak a szomszédasszonyának jajveszékeli el frusztrált életének megannyi keservét, amiről kizárólag a migránsok tehetnek, ez az ember közéleti szerepet vállal, szavaz és döntéseket hoz. Megszólalásig keresztény.
Tisztában vagyok vele, hogy Stigelmaierné nincs egyedül a szellemi nyomorával, hogy sokan lapulnak a kormánypárt soraiban, akiket csak az különbözteti meg tőle, hogy visszafogják magukat és nem fröcsögnek nyilvános, közösségi oldalakon. De tulajdonképpen ez is irreleváns: bármelyikük következmények nélkül megteheti, a haja szála nem görbül. A névtelen Stigelmaierné-féle keresztényekre épülő fideszes-kdnp-s bázis erről ismerszik meg, ez a küldetése: lefordítani a hétköznapok emberének nyelvére azt, amit az állami propaganda maga is sugall, csak ilyen frontálisan nem mondhat ki. (Egyelőre.)
Az, amit hanyatló demokráciákban egy közszereplő következmények nélkül semmiképpen nem engedhetne meg magának, azt mifelénk Stigelmaiernénak, Deutschnak, Bayernek, G. Fodornak, Bencsiknek, Némethnek, stb. hívják. Ezek az emberek köztünk járnak, a sarki zöldségesnél, a villamoson, vagy éppen a postán néznek bele az arcunkba és elég lenne egy kockás abroszt a fejünkre kötni, máris ökölbe szorulna a kezük és legszívesebben meglincselnének.
Teljesen felesleges arra választ keresni, hogy az ilyen primitív, erkölcstelen söpredékek hogyan kerülhettek egyáltalán bármilyen köztisztviselői pozíció közelébe: annak a bűzlő mocsárnak a megléte, ami ezeknek az embereknek a lelkét-agyát naponta átjárja, nem kizáró ok, hanem elvárás. Az egyetlen vezér iránti következetes hűség bizonyítéka, ami ilyen ordenáré megnyilatkozásokból áll össze. Mert ezek az emberek ebben az egyetlen dologban igazán tehetségesek: abban a megmagyarázhatatlan gyűlölködésben, amiről nem is sejtik (hogyan is sejthetnék?), hogy annak tárgya igazából saját magukban van.
Nem kellenek ide migránsok és terrorcselekmények: az a pusztítás, amelyet a Stigelmaiernék végeznek saját meggyőződésből fogant felsőbb utasításra a néplélek szintjén, túlmutatnak mindenféle katasztrófán. A migránsok elmennek, ők maradnak. És majd legközelebb arról nyilatkoznak, hogy saját honfitársaik fején gurulnának át. Hátrafelé tolatva.
Frissítés 1:
A Budapest Beacon három kérdést tett föl Stigelmaiernénak:
1. Fönntartja-e a március 27-én írottakat?
2. Lemond-e hivataláról?
3. Ez pártja hivatalos álláspontja?
„Hagyjon engem békén!”
– válaszolta mindhárom kérdésre a kormánypárti politikus.
Frissítés 2: A veszprémi képviselőasszony Facebook-oldalán reagált saját magára. Inkább nem kommentálom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.