NEHAZUGGY

Én meg csak azt szeretném, ha nem néznének hülyének

Tamás Róbert | 2016. Március 31, Csütörtök | 10:16

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A sok hazugság közül nem egyszerű válogatni, de azért igyekszik az ember. A kormány kommunikációs stratégiája egyértelműen a hülyékre épül, nekik szól. Én csak azt nem értem, hogy mi értelme van ennek, hiszen nem kell meggyőzni az egybites polgárt. Elég megmondani neki, aznap kit kell szeretni, kit kell gyűlölni és kész. Kár ekkora energiát fektetni a dologba.

De nem, a kormánypárt feltétlenül ragaszkodik a magyarázathoz, márpedig abból jól kijönni nem lehet. Az az érzésem, hogy kevés nekik a teljhatalom, a húsosfazék, az érinthetetlenség. Ők szeretetre és tiszteletre is vágynak.

Mindez az éppen aktuális (egyik a sok közül) tulokság apropóján jutott eszembe. Miután bejelentette a kormány, hogy ők pediglen saját kis kacsójukba óhajtanák venni a közétkeztetést, valamint nem csupán óhajtják, hanem meg is teszik, egészséges életösztönnel rendelkező honpolgároknak azonnal a kézenfekvő megoldás jutott eszébe: megint egy jó kis zsíros mutyi a csókosoknak. Erre természetesen reagálnia kellett a kormánypártnak. Azt mondták ők:

A polgári kormány célja, hogy a lehető legtöbb magyar gyermek étkezzen ingyen és egészségesen – mutattak rá.
Jelezték: a Fidesz támogatni fogja, ha a kormány olyan javaslattal áll elő, amely még több gyermek részére, valamint kórházi betegek és az idősek számára is elérhetővé teszi az ingyenes étkeztetést.

Szinte el vagyok bűvölve ettől. Csakhogy. Ha a kormány ráteszi a mocskos mancsát a közétkeztetésre és az ahhoz kapcsolódó beszállítói piacra (mert erről szól a történet), az nem a kormánypárti képviselők önkéntes adományaiból fog működni, hanem közpénzből. A mi adónkból. A beszállítókat ki kell fizetni, ahogy eddig is ki kellett.

Tehát, ha ezentúl nem Kovács Béla, vagy Kis Margit szállíthat be krumplit, hanem például Mészáros Lőrinc, pláne tekintettel a kétségkívül jobb minőségre, mondjuk dupla áron, attól nekem nem lesz jobb. Ha ezentúl a krumplifőzelék mellé kiosztott kenyeret is Mészáros Lőrinc pékségétől fogja vásárolni a közétkeztetési beszerző – esetleg picit drágábban, mint eddig -, attól sem lesz jobb. Akkor is pont ugyanúgy közpénzbe fog kerülni. Sőt, ha több ingyenes étkezésre jogosult lesz, akkor több közpénzbe fog kerülni. Ha magasabb áron kell ezeket az alapanyagokat megvásárolni, akkor még több közpénzbe kerül.

Egy nagy mesének lehetünk szem- és fültanúi, amikor arról igyekszik meggyőzni minket az egypárti kormány, hogy összességében jobban járunk, ha majd ők intézik ezeket a dolgokat, mi több, közben még ájuljunk is el a gyönyörtől, amiért ingyenes étkezést fognak biztosítani sok iskolás és kórházi ápolt számára, mert mennyire nagyvonalú, egyben végtelenül gondoskodó vezetőink vannak nekünk.

Én meg csak azt szeretném, ha nem néznének hülyének. A közétkeztetés nem karitatív tevékenység. Pénzbe kerül. Az adónkból fizeti a kormány. Az adónkból veszi a krumplit, húst, tarhonyát, gyümölcsöt. Akkor is, ha piaci beszállítóktól és akkor is, ha csókosoktól vásárol. Azt mi fizetjük és mi biztosítjuk az ingyenes étkezést. Ami egyébként egyáltalán nem jó dolog.

Az lenne jó dolog, ha annyira jól állna az ország, hogy minden egyes gyermek ingyen étkezhetne. Nem azért, mert rászorul, hanem azért, mert egyfajta gesztust gyakorol az ország: fontosak vagytok nekünk és megengedhetjük magunknak, hogy fizessük az ebédeteket.

Nem a szegények étkezését kellene kegyként biztosítani, hogy aztán melldöngetve ünnepelhesse magát a kormány, hanem azt kellene megoldani, hogy minden szülő találjon munkát és el tudja tartani a családját. Ha ez nem sikerül a kormánynak, de nemcsak, hogy nem sikerül, hanem éppen az ellenkező irányba csörtet nagy lekesen, akkor meg nincsen miről beszélni, ünnepelni főleg nincsen ok.

Egyszóval, ha az öntömjénező hazugságokat lehámozzuk az újabb zsákmányról és annak nevezzük, ami: piacszerzésnek a csókosok számára és elismerjük, hogy nincs ingyenebéd, mivel azt az adófizetők állják, máris nem olyan habos-babos történet ez.

Ugye, fiúk?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!