Október 10,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Nem csak a magyar kormány lop, de az legalább nagyon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 394,252 forint, még hiányzik 2,605,748 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezt tojta a nyuszi nekünk húsvétra: a konvergencia-célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a Magyarországon megvalósuló „Társadalmi infrastruktúra” operatív program (TIOP) számára nyújtott időközi kifizetéseket felfüggesztették. Ez pedig azért történhetett meg, mert a pályázatok irányítási és ellenőrzési rendszerét egyaránt problémásnak látja az Európai Bizottság. Pontos adatok hiányában annyit lehet tudni, hogy vagy 37, 5 milliárd forintnyi vagy 67, 6 milliárd forintnyi EU-s támogatás érkezése állt most le.

Az nem világos pillanatnyilag, hogy odaveszett örökre ez a pénz, vagy Magyarország kormánya hajlandó korrigálni a pályáztatási rendszert, mindenesetre amíg nem jön a zseton, a magyar állam saját zsebből, azaz hitelből kénytelen pótolni a kieső összegeket.

Nyitok itt egy unalmas zárójelet, mert feltétlenül ide kapcsolódónak érzem. Március elején tette közzé a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) annak a kutatásnak az eredményeit, amelynek keretében közel 130 ezer, 2009 és 2015 között megkötött közbeszerzési szerződés adatait vizsgálták. A kép lesújtó:

  • A 2009-2015 időszak egészében a magyar közbeszerzések 30%-a verseny nélkül bonyolódott le.
  • 2009-2010-ben a közbeszerzési szerződések 86-87%-át olyan eljárásokban kötötték, amelyeknek része volt hirdetmény közzététele, 2011 után ez az arány 37-38%-ra csökkent. Az pedig, hogy nincs nyílt kiírás, és rengeteg az egy pályázós közbeszerzés, a nyilvánvaló korrupción túl azért is borzasztó, mert így nem valósul meg az az egészséges piaci verseny, ami lejjebb vihetné az árakat.
  • Talán nem meglepő, hogy legtöbbször Simicska Lajos cégei nyertek 2009-2015 között, 2015-ben azonban változás álllt be: tavaly már Tiborcz István cégei szerepeltek a legsikeresebben és részesedtek leggyakrabban a magyar közbeszerzésekből.

Lázár János rögtön a tanulmány megjelenése után elmagyarázta, hogy egyáltalán nem az uniós pénzek szabályos felhasználásával van a gond, egyszerűen csak Brüsszel és Soros György kavarják a sz*rt. Mert Brüsszelnek ugyanis az az érdeke, hogy ne kelljen pénzt adnia a kelet-európai tagállamoknak és erre keresnek bizonyítékot. Meg még azt is mondta, hogy „magyar emberek balga módon asszisztálnak ahhoz, hogy velük akarják átrendezni Magyarország pénzügyi viszonyait.”

Hát nem mondom, hogy nincs rinocéroszbőr azon a pofán, mert nem lenne igaz. De legalább teljesült Orbán Viktor március 15-i ünnepi álma is: megfékeztük Brüsszelt. Lehet, hogy nem pont így gondolta, de sikerült. Igaz, azt is mondta, hogy aki Brüsszelt támadja, az minket is támad, de azt más összefüggésben mondta és egyáltalán nem saját magára gondolt.

Mindenesetre Lázár Arrogáns Jánosból kiindulva semmi kétségem nincs afelől, hogy ha már a csillagokat is lehazudták az égről és – legnagyobb pechükre – így is kilóg a lóláb, egy újabb szabadságharc körvonalazódik. Kétségtelen, hogy nemzetközi liberális támadás érte Magyarországot, konkrétan zsarolják Máriaországát és a magyar embereket is, amiért nem hajlandóak migránsokat befogadni. Mi ez, ha nem terrorveszély-helyzet? Ez a pénz nekünk jár és aki nem hajlandó megérteni, hogy már régen elveszítette EU-támogatás jellegét és átalakult Fidesz-oligarchák verejtékes munkájának gyümölcsévé, az nem érti a magyar néplelket, azt meg kell állítani az ámokfutásban és abban, hogy a törvények fölé helyezze magát.

Addig hőbörögnek ezek a Soros-bérenc bürokraták, hogy a végén beletöröljük szépen a trágyaleves gumicsizmánkat a húsvéti abroszukba és kilépünk Európából, mert ami sok, az sok. Igen, jók vagyunk. Sikerült megállítani, hogy mocskos uniós pénzbe fullasszák önmagától jobban teljesítő, virágzó pátriánkat.

Nem tudom, ki van már hirdetve a szükségállapot? Nincs? Na majd ki lesz. Ezt az álnok irigységet nem tűrjük. Fossanak is, a békemenet végre megindulhat Brüsszel fele. Vagy most nem annyira szívesen kelnének útra a fiúk? Megértem. De nem baj, maradjanak. Az istenkirály megoldja nélkülük is. Kósza migránsok hiányában vissza lehet térni a szabadságharc kezdeti nagy eszméihez. Az államháztartás hiányáról, a bóvliról egyedül az Unió tehet, visszamenőleg is és hosszú évekre előre is.

Nade fordítsuk komolyra. Ezek a durva szabálytalanságok nem tegnap, nem múlt héten jelentkeztek, valószínűleg érdemes lett volna már csírájában elfojtani a fent vázolt gátlástalanságot és mindenki jobban járt volna. Legalábbis jelzésértékű, hogy éppen a TIOP-programokról, vagyis a társadalmi infrastruktúráról – azaz többek közt az oktatást és az egészségügyet érintő támogatásokról – van szó és nem Mészáros Lőrincek gigaberuházásairól.

Persze ez végül is teljesen mindegy, hiszen nyilvánvaló, hogy a közpénz-titkosítási erőfeszítések ellenére előbb-utóbb kiderült volna, hogy a magyar kormány ellenőrizetlenül, pontosabban nagyon is jól ellenőrzött módon a saját érdekei szerint költekezik. Mint ahogy Tiborcz lámpái, a túlárazások, a kazah juhtenyésztésről szólóhoz hasonló kamu tanulmányok, az útépítésekre és útfelújításokra szánt pénzekkel való ügyeskedés már mind szemet szúrt Brüsszelben.

Senki nem gondolja, hogy egyedül a magyar kormány lop szerte az Unióban, de ennyire nyilvánvaló módon még a görög kormány sem merte betérkövezni bebetonozni magát a hatalomba. Az a baj, hogy a hiányzó támogatásokat nem fogja pótolni sem a budapesti olimpia, sem a vizes vébé, sem a Brüsszelbe tartó békemenetelés, sem az önérzetes szabadságharcolás.

Ugyanis ezeket a pénzeket duplán nyúlják le. Egyszer előre, aztán utólag hitelből. Ezeket az összegeket a kormány megelőlegezi, a hitelfelvétel nyilván nem akadály. A pénz jó helyen, a megfelelő zsebekben landol. Az eltüntetett összegeket valakinek azonban vissza kell fizetni. Nyilvánvaló, hogy az európai, illetve a magyar adófizetők, de főleg az utóbbiak fogják ezt kegyesen megtenni. Nem könnyű eldönteni ebben a helyzetben, hogy örülni kellene annak, hogy mégsem lehet az idők végezetéig ezt játszani, vagy  a falnak menni, mert ez nyilván több adót és egyre kevesebb társadalmi szolgáltatást jelent.

Ennyit tesz a skizofrén futballista recept: a Fidesz lenyúlja, az agyonsanyargatott adófizető visszafizeti, a párt pedig töretlen népszerűségnek örvend, mivel a kizsákmányoló Brüsszel már megint támadja a magyar embereket. Működnek a reformok, az ország százmilliárdos hitelekből pótolja az EU-s büntetéseket. Az adófizető pedig húzza az igát és annak örül, hogy törleszthet. Hosszú éveken át. Minden fillért, amit Orbán strómanjai kitalicskáznak az országból. Mert ez a kokárdás, szabadságharcos, néphülyítő önsorsrontás nekünk minden pénzt megér. Még meddig?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.