December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


A megélhetetlenségi gravitációból nem lehet elrugaszkodni két mankóval

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy egy fideszes képviselő módosító indítvány nyújtott be arról, hogy a jegybank elnökének fizetése 5 millió forintra legyen emelhető, már meg is nyugodtam. Matolcsy György már nem fog éhenhalni, köszönhetően az unortodox szakértelmének.

Ám van nekem egy ismerősöm, aki nem jegybankelnök. Egyszerű nő, aki a Fidesz frenetikus egészségügyi reformjának köszönhetően egyik percről a másikra kigyógyult az egyébként visszafordíthatatlan betegségeiből és ismét munkaképes. Amúgy hobbiból két mankóval jár, ráadásul a mankókat is rögzítenie kell a kezéhez, mert ha el találja ejteni, akkor nem tudja felvenni. A rokkantellátás már nem jár ilyen kicsattanó egészség mellett, dolgozni nem tud (járni se nagyon), de be kellett jelentkeznie a munkaügyi központba, hogy az eldorbézolható 22 800 forintot legalább megkapja. A fogyatékossági támogatás címszó alatt adható 15 ezer forintot nem kaphatja, mert még tud mozogni.

Miután azt már tudom, Matolcsy miből él, megkérdeztem Erzsit, ő miből? Egész kis novellát kaptam válaszul, most tovább adom. Ha esetleg valaki összefut bármelyik honanyával/honatyával, nyugodtan tolja az orra alá.

„Ha citromot ad az élet, csinálj belőle limonádét! És ha lócitromot se ad? Az ember a huszonegyedik században nem tud állattá sem válni, mert az állat vadászhat, ehet, építheti a fészkét, családot alapíthat. Az embert, ha kilöki a társadalom, mert hasznavehetetlen beteg, akkor legjobb, ha felköti magát.

De ha van egy gyermeke, nem teheti. A nyomor rátelepszik mindenre, mint egy mohón zabáló kis hernyó, lecsupaszít minden zöld levelet, csak a csupasz ág marad.

Először az összes pénzzé tehető dolog tűnik el a lakásból, ezek hiánya – főleg a könyveké – nagyon fájó tud lenni. A spóroljunk áramon, gázon, vízen természetes, eddig sem pazaroltuk. De ha csak kéthetente mer fürdeni az ember, az maga a pokol, akkor már igazi hajléktalannak érzem magam. A mosás is hasonló. A legolcsóbb mosópor, öblítő is drága, nincs naponta váltott illatos, tiszta ruha, csak ha orvoshoz kell menni. Az étrend is átalakul, semmi vitamin, sok víz, kenyér.

Ennek aztán persze lesznek következményei, a kihullott fogak és haj. Bár a fenékig érő hajam először megőszült, aztán kezdett kihullani, a fogak meglazulnak mégsem könnyű kihúzgálni. A gyereknek több kell, hát jönnek az apró füllentések: én már ettem, nem vagyok most éhes.

8 nappal ötödike előtt már egész pontosan tudjuk, hogy még négy kiló legolcsóbb (195.-Ft) kenyér ára van a pénztárcában. Természetesen minden csekk be van fizetve, nem lehet elmaradni, mert akkor nagyon rövid idő alatt kerülnénk az utcára.

A zsír nagyon is jó, nem kell hinni a fitnessguruknak. Zsíroskenyér, margarinos kenyér. Az olcsó parizer, amit meg tudnánk venni, mert fél kiló csak 200 Ft, borzalmas hasfájós, még a kóbor macska sem eszi meg, megrázza a lábát és otthagyja.

Amiből főzni lehetne valamit, (zöldség, krumpli, káposzta, bab, húsról nem is szólva) az mind drága. A liszt meg a zsír, néha olaj és margarin a legfontosabb. Rántottleves, rántottleves tojással, rántottleves pirított kenyérrel. Főtt tészta kristálycukorral, vagy tejföllel akkor már majdnem túróscsusza! Utáljuk a konyhás műsorokat a tévében, mert ott csak úgy előkerül 20 féle hozzávaló, ami szerintük minden háztartásba van.

És igen, mindenkitől mindent elfogadunk hálás köszönettel. Kukáztam is régebben, sajnos már nem bírok, pedig ruhát, cipőt, könyveket, mindenféle holmit lehetett találni. Ami kikényszerült a lakásból a pénzhiány miatt, kétszer annyi lim-lomot szereztem. Van, amit meg lehet javítani, van ami hátha jó lesz valamire, van egy csomó alkatrész, amiből már semmit sem lehet csinálni, de lenne rá ötletem.

Két nagy konténer van kirakva a 128 lakásos épülettömböknek, napi szinten 15-20 kukázó látogatja rendszeresen. Van aki onnan eszik, akkor mindig könnybelábad a szemem, mert nem tudok segíteni. Vannak gonosz emberek, akik – mielőtt a kukába dobják a használt ruháikat – ollóval akkurátusan szétvagdossák, műszaki készülékeket széttörik-rúgják, hogy más ne használhassa. De vannak rendes, jó emberek, akik a kenyérmaradékot is becsomagolva teszik a kuka tetejére. Az ablakból pont rálátásom van, szinte már személyes ismerősnek érzem néhány sorstársam.

Érdekes, hogy a rokonok, barátok hogy tünnek el, vagy ha véletlen elvetődik ide valaki, az olyan megható panaszkodásba kezd az anyagi helyzetét illetően, hogy nekem kell megvígasztalni, hogy a hatszor annyi jövedelméből nem tud megélni.

Pár éve megtanultam horgolni, úgy gondoltam kézarthrózis ellen jó lesz, no meg kaptam egy zsák maradék, bontott fonalat. Nagyon megszerettem az ír horgolást, ami elég jól menne, ha a kezem engedné, de eladni sem lehet használt fonalakból készült dolgokat. 4 gombolyag igazi, új fonalat is kaptam, ezekből csak a kedves barátaimnak horgolok. Sokféle kézműves technikát tanultam meg, amikből nem nagyon tudtam profitálni, mert soha nem volt üzleti érzékem. Még mindig minden érdekel, a feketelyukaktól kezdve a kertészkedésig, időnként a humorom is rámtalál, sőt, ötleteim is vannak. Mégsem tudom magam átverni, folyton csak a holnap mi lesz kattog a fejemben, ebből a megélhetetlenségi gravitációból nem lehet elrugaszkodni két mankóval.

A társadalom páriája lettem.

Munkaképtelen álláskeresőként havi 22.800.-Ft a jövedelmem, kislányom 12.000.-Ft szociális ösztöndíjat kap, egy ismeretlen jótevőnk havi 15.000 Ft-os segítsége nélkül már nem élhetnénk. Lakásfenntartási havi 5000 Ft, közgyógyigazolvány havi 6000 Ft.

A havi rezsi 23.000 Ft, a vízdíjat minden második hónapban kell fizetni akkor 29.000 Ft. Mikor még szociális segélyt kaptunk, jól tanuló kislányom ösztöndíját levonták volna belőle, mivel jövedelem.

Mire elkezdték vonni 2015. januárban, februárban egyúttal felemelték 1000 Ft-tal, és megszüntették.

Miért kaptam 45 %-os egészségkárosodást B2-es kategória mellett (munkaképtelen, nem rehabilitálható rokkant) soha nem fogom megtudni. Ezáltal viszont csak a foglalkozást helyettesítő támogatás jár, a munkaügyi központba való folyamatos jelentkezés mellett, plusz évenként egy hónap munkaviszonyt kell igazolni, mert ezt is megszüntetnék. És innentől oda a becsület.

Előre alá kellett írni, hogy lemondok a fellebbezési jogomról, formanyomtatványon az újabb hazugság, hogy rendelkezem a munkavállaláshoz minden feltétellel, holott az ügyintéző fiókjában ott a felülvizsgálati dokumentum a munkaképtelenségemről. A kislányom kénytelen bejelenteni évente egy hónapra háztartási alkalmazottként a NAV-nál, ami már csak azért is vicces, mert egyre kevesebb dolgot tudok itthon elvégezni a tányér és pohártöréseken kívül. Amikor a munkaügyis hölgyet kérdeztem a két mankómmal egyensúlyozva, mosolyogva közölte, hogy ez a törvény.

Eddig sem éltem álomországban, de Magyarország, úgy tűnik kiröppent a lábunk alól. Mi, kb. 200 ezer rokkant itt maradtunk a semmiben, kis fekete porszemekként, nem szúrjuk a szemét senkinek.”

Hát így valahogy. Amennyiben Matolcsy úr adakozna, nálam is, a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk szerkesztőségénél is rendelkezésre állnak az adatok, cím, számlaszám.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.