Ülök a fodrásznál. Nem túl gyakran, de időnként én is kénytelen vagyok látogatást tenni az ollóval-fésűvel támadó szakember üzletében, mert az én hajam is nő. Magától.
Várakoznom kell. Hiába az előre megbeszélt időpont, mindig várni kell. Ücsörgök a sarokban és – hogy ne vesszen el az idő – figyelem a kuncsaftokat. Fodrász, kozmetikus, körömműves. Egymásba nyíló kis helyiségekben dolgoznak, a vendégek többsége ismeri egymást. Nők és néhány férfi. Várnak a sorukra, vagy szépülnek éppen. Ameddig hat a festék, az arcra kent fiatalító csodaszer, szárad a körömlakk – átjárnak egymáshoz, megbeszélik az életüket.
Fiatal lány haját festi a fodrász. Barna hajat – barnára. Olyanra, amilyen magától is lenne, de az ciki. A múlt hónapban nem tudott jönni, mert a szülei nem adtak pénzt. Nem eleget. Itt a tavasz, új cuccokra is szüksége volt, le kellett mondani a fodrászról. Szörnyű. Olyan rosszul érezte magát. Olyan ápolatlannak. Most már rendben van, csillog a frissen festett haj. Tizenháromezer lesz. Köszi! Jövő hónapban jövök, tőfestés lesz.
Mi lehet az a tőfestés?
Nézek ki a fejemből, unatkozom. Venni kellene egy hajvágó gépet, vagy megnöveszteni. Két vendéget szúrok ki magamnak és mivel bosszant az elvesztegetett idő, nem vagyok elnéző kedvemben. A hölgyek határozottan nem szimpatikusak. Ők ketten. Mert csak.
Az egyikük harminc körüli alacsony, gömbölyded nő. Abnormálisan fekete, abnormálisan hosszú haj. Á, az eredeti csak vállig ér, a többi – fenékig érő – műhaj. Oda van hegesztve, vagy forrasztva, ragasztva. Nem tudom. Százvalahányezer volt (ezt hallottam, de biztosan a fülem káprázott), de megérte. Tényleg meg. Pici, dundi asszony, fenékig érő hajjal. Az Addams Family Izéje jut eszembe valamiért.
A másik nemszeretem hölgy karomszerűen hosszú és görbe műkörmöket rázogat. Vagy igaziakat, nem tudom. Száradnia kell, vagy melege van. Apró, csillogó valamik, színes virágok pompásítják a karmot. Eltöprengek, hogyan tud mosakodni, egy szelet kenyeret vágni, szemet dörzsölni. Egy kisebb vagyonért lett mozgáskorlátozott.
A hölgyek csacsognak, ameddig hat a festék, szárad a valami, megköt másvalami.
Borzalmas, mennyire drága minden. A gyerek úgy nő, mint a gomba, havonta kell új cipő, új ruha. A húsvét is…egy halom kiadás. Mi pénzbe kerül a csokinyúl is, pedig az ember az olcsóbbat veszi. A gyerek szereti a bevonómasszából készült csokit is. A sonka, arról jobb nem beszélni!
Be kell fizetni a tankönyvek árát. Két gyereknél már egy vagyon. Az iskolatáska jó lesz még, azt nem kell venni. Őrület, mibe kerül a gyereknevelés.
Színházban évek óta nem jártak, annyira drága. Múzeumban sem.
Valami szuper az új szushi étterem a belvárosban! Nem szeretem ugyan a sushit, de elmentünk a párommal kipróbálni.
A férjem könyvet kért a születésnapjára. Tudod mennyibe került? Annyiért arany nyakláncot adnak! Elképesztő.
Nem szeretek a bevásárlóközpontban vásárolni. Állandóan teli a parkoló tarhálókkal. Inkább kézben cipelem a cuccot az autóig, hogy ne zaklassanak. Nekem sincs ingyen az élet. Dolgozzon ő is!
Méregdrágának tűnő, nagyképernyős telefon muzsikál fel. A gyerek az. Most nem veszem fel, mert még nem száradt meg a körmöm. Vagy az arcomon a kulimász.
A fodrász szorgalmasan csattogtatja az ollót, sepri a lehullott hajat. Biztosan megfájdul estére a lába. Nekem megfájdulna. Vajon van gyereke? Valódi csokiból volt a húsvéti nyúl? Jár színházba?
Lassan rám kerül a sor. Műkarom és Seggighaj tovább panaszkodik. Sajnálják egymást, de inkább önmagukat.
Én pedig őket sajnálom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.