Óriásplakátokon hirdetném, hogy több milliárd forintot hagyok az emberek zsebében, miközben annál sokkal több milliárdot húznék ki belőle.
Ha én kormány lennék, megalakítanám a Nemzeti Hulladékgyűjtő Ügynökséget, és minden eddigi szemétgyűjtőtől megvonnám az engedélyt. Mivel előre nem szoktam kiszámolni, hogy mi mennyibe kerül, utólag kezdeném vakargatni a fejem. Először is megállapítanám, hogy a rezsiharcban leszorított árak nem fedezik a szemétszállítás költségeit, tehát nekem kellene pótolnom. Ráadásul a vállalkozások megszűnése miatt nem lenne kitől beszednem a felügyeleti díjat, a brutálisan megemelt hulladéklerakási járulékot és a nemrég bevezetett elektronikus útdíjat. Persze fizethetné ezeket a Nemzeti Hulladékgyűjtő Ügynökség is, de ez nem lenne plusz pénz, csak egyik zsebemből raknám a másikba.
Ha nem akarnám, hogy Magyarország szemétbe fulladjon, mint Nápoly 2008-ban, akkor emelnem kellene a szemétszállítás díját. Ezt azonban úgy kellene eladnom, mint egy újabb rezsicsökkentést. Ezért az eddigi űrtartalom helyett bevezetném a szemét súlya utáni díjfizetést, és nagy kampányba kezdenék. Valahogy el kellene ködösítenem, hogy a régi díj többszörösét szedem be. Lakossági fórumokon, újságokban, tévében, rádióban magyaráznám el, hogy megvédem a keményen dolgozó kisnyugdíjasokat, akiknek egy- vagy kétszemélyes háztartásában alig keletkezik szemét, és kisebb kukájuk ellenére majdnem annyit kell fizetniük, mint a szemétben tobzódó gazdagoknak.
És valóban lennének pár ezren, akik kevesebbet fizetnének, velük riportokat csinálnának a tévéhíradók. Reszkető hangú öregek mesélnék el, hogy mennyivel jobb most nekik, miközben kis nejlonzacskót lengetnének a kezükben, hogy náluk egy hét alatt csak ennyi szemét gyűlik össze. Azt csak a statisztikákból lehetne tudni, hogy milliók viszont rosszabbul járnának, de a statisztikákat titkosítanám. Óriásplakátokon hirdetném, hogy több milliárd forintot hagyok az emberek zsebében, miközben annál sokkal több milliárdot húznék ki belőle. Van ebben már némi gyakorlatom.
Andor Mihály / gepnarancs.hu
*A „Ha én kormány lennék” sorozat első 45 darabja a 2015-ben megszűnt Galamusban jelent meg.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.