Nem meglepő módon (már semmin nem lepődöm meg) nem keltett túl nagy visszhangot a Die Welt cikke. Én csak a 168 Órán találtam meg magyarul a Viviane Reding interjút. Pedig talán van annyira érdekes és főleg fontos, mint a Kossuth rádió jövőbeni tematikája. A brüsszeli bizottság volt igazságügyi biztosa lényegében kijelenti: Magyarország egy fertőző góc Európában és amennyiben képtelenek vagyunk együttműködni az Unióval, jobb lenne, ha húznánk a francba.
Tudom, nem érdekes annyira, mert szombat van és most vásárolni kell. Holnap meg vasárnap lesz és pihenünk. Aztán meg hétfő, majd tavasz, nyár. Mindig van valami, ami miatt nem érdekes ez sem, más sem.
Arra sem kapjuk fel a fejünket, hogy a kormány szeretné ismét módosítani az alaptörvényt, mégpedig úgy, hogy lényegében teljhatalmat kapjanak. Minden és mindenki feletti teljhatalmat. Ha elfogadja a parlament (és várhatóan elfogadja, mert a Jobbik bőszen helyesel, az LMP fenntartásokkal támogatja, az MSZP saját tervet dolgoz ki) titkosított információkra hivatkozva gyakorlatilag bármikor bevezetheti a kormány a szükségállapotot.
Mondom magyarul: ha a kormányfőnek például elgurul a gyógyszere, akkor kijelentheti: márpedig vész van, de nem mondom meg mi, mert az titok. Onnantól kezdve gond nélkül le lehet zárni a határokat, le lehet tartóztatni embereket. Igen, a kedves ellenzéki politikusoktól kezdve a civil szervezetek vezetőin keresztül az újságírókon át egészen a most éppen vadul soppingoló, mindenre ívesen szaró civilig bárkit. Korlátozni lehet az internetet, de akár le is lehet kapcsolni az egész országot a világhálóról. Fel lehet oszlatni a civil szervezeteket, be lehet törni bárki lakásába, be lehet vetni a hadsereget. Minden kontroll nélkül. Az idők végezetéig. Ezt normális országokban diktatúrának nevezik. De minket nem érdekel, mert mi már éltünk diktatúrában és nagyon tetszett nekünk. Most meg lehet kapni banánt és van a boltokban hús, a disznóhús most lett olcsóbb, semmi bajunk ezzel az új javaslattal.
Indokolt is, mert Magyarországon akkora a terrorfenyegetettség, mint a franc. Egy pillanatig sem kétlem, hogy be fogják vezetni a fiúk. Aztán majd szép csendesen elfelejtjük és akkor fogunk nagyot csodálkozni, amikor jogszerűen pofán csapnak a puskatussal, mert hogy gondoljuk a sztrájkot és a tüntetést?
Mindeközben a kormány különféle tagjai elszólásszerű kijelentéseket pöttyintenek el a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetésének szükségességéről. Most éppen a nemzeti szaporodásért felelős házelnök nyilatkozta bele az Új Néplapba, hogy hülyeség volt felszámolni a kötelező sorkatonai szolgálatot. Mert mennyivel olcsóbb lett volna fenntartani, mint majd újra felállítani. Persze nem azért mondja, mert a kormánynak lennének ilyen tervei, hanem csak úgy eszébe jutott.
Szerintem meg ki kell rúgni az államtitkárok és helyettes államtitkárok kétharmadát, a maradéknak csökkenteni a felére a fizetését, a pártoktól megvonni az állami támogatást és tartsák el a tagok, a haveroknak/rokonoknak juttatott zsíros állásokat meg kell szüntetni, kevesebbet kell lopni, nem kell stadionokat építeni, nem kell az egyházakat tömni és mindjárt lesz pénz nagyobb hadseregre, de még az egészségügyet és az oktatást is gatyába lehet rázni a maradék pénzből. Na, de ezt mindenki tudja, nem is erről akarok most beszélni.
Hanem arról, hogy az Uniónak teli van velünk a hócipője, Orbánék be akarják vezetni a fiktív terrorveszélyre teljhatalmat biztosító diktatúrát, a különféle kormánytagok a kötelező sorkatonaságról mesélgetnek, mi pedig szarunk erre az egészre. Mert majd lesz valami.
Az biztos, hogy lesz. Abban a pillanatban, hogy már több pénzt nem várhatunk az Uniótól, nem lesz többé fontos bent maradnunk. Ha ilyen szépen kérik, ki is léphetünk. Mindenki nyugodjon meg, nem fogja az Uniót megrengetni Magyarország elvesztése. Csak nekünk lesz egy kicsit szar, mert az évek során valahogy eltűntek az uniós fejlesztési pénzek. Iparunk nincs. A gazdaságot a fejlesztési források tartják életben. Abban a pillanatban dőlünk saját dugánkba, amikor kihirdetjük a független magyar királyságot. A külföldi tulajdonú gyárak nyilván nem maradnak itt, mert a kilépéssel elveszítjük a vámmentességet is, az jelentősen megdrágítaná a termelési költségeket. De megdrágulna minden más is, a tejtől a horgolt terítőig, hiszen nekünk is vámot kellene fizetni minden behozott termékre. Igaz, hogy ez lenne a legkisebb bajunk, mert amúgy sem lenne túl sok pénzünk vásárolgatni. A nyugdíjasok és állami alkalmazottak mehetnének legelni, valamint mindenki más is. Igaz viszont, hogy akkor már nyugodtan be lehetne zárni a boltokat szombaton is, de akár kedden és csütörtökön sem jelentene gondot a zárvatartás.
Itt dögölnénk halomra. Még akkor is, ha tetőtől talpig nemzeti lobogóba tekernénk magunkat és az ősi székely himnuszt énekelve békemenetelnénk reggeltől estig.
A jelenleg külföldön dolgozó magyar állampolgárok is tömött sorokban jöhetnének haza, mert nem uniós polgárként nem illetné meg őket mindaz a jog, ami most megilleti. Például a szabad munkavállalás joga.
Ha mi nem is, ők talán felhördülnének, mert esetleg a magyar rögvalóságtól távol hallottak ezt-azt harangozni demokráciáról, jogokról és más liberális baromságokról.
Ekkor már érdekes lenne a hamarosan bevezetendő, ellenőrizhetetlen terrorfenyegetettség háta mögül elősündörgő diktatúra. Ha ezt egy nagyobb létszámú hadsereggel meg lehet támogatni, akkor meg semmi baj nem lehet.
Lesz itt rend, elvtársak! Addig meg szarjuk le az egészet, mert nem a mi bajunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.