Hiába van szombat, azt írja az újság, hogy tízezrekkel kaptak kevesebb fizetést a közalkalmazottak országszerte. Mondjuk én nem pontosan értem, miért vannak úgy odáig és vissza. Még pár év, átterelik őket a versenyszférába, ott meg amúgy is az a szokásjog, hogy nem csapkodjuk magunkat a földhöz a hónap első vagy második napján, mert tudjuk, hogy a fizetés tizedikéig kell megérkezzen.
A történet ezúttal arról szól, hogy a Magyar Államkincstár novemberben bevezette új bérszámfejtő rendszerét, a KIRA-t. Ami sokkal jobb, sokkal olcsóbb, sokkal kevesebb hibával dolgozik, mint elődje, ezért elengedhetetlenül nagy szükség volt rá. De. Ennek eredményeként rengeteg olyan könyvtáros, tűzoltó, szociális munkás, bölcsődei dolgozó akadt szerte az országban, akik decemberi bérüknek csak töredékét kapták meg karácsony után, vagy az új évben. Újabb sajtóértesülések szerint az országban több helyen, Fejér megyétől Budapesten át Gyuláig sok olyan közalkalmazott van, aki 30-50, vagy akár 100 ezer forinttal kevesebb pénzt kapott, mint kellett volna.
fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Dancsó József – akiről megtudtuk, hogy ő az államkincstár elnöke – haladéktalan vizsgálatot ígért a panaszokkal kapcsolatban. Hülyébbek kedvéért elmagyarázta: az átállás során az egyik legnagyobb nehézséget egyfajta szokásjog jelentette, amely szerint a munkavállalók adott hónap első vagy második napján megkapták az illetményüket, miközben a törvény azt írja elő, hogy ötödikéig, illetve tizedikéig kell megkapniuk a járandóságaikat.
„Ez sokak számára újdonság volt, amit meg kell szokni, át kell állni”.
Hölgyek, urak! Kulcsszó ez itten. Úgy hívják: megszokás. Az elnök úr helyesen beszélt és rátapintott bizony a lényegre. A megszokás az, ami széles e hazában felmentést nyújt mindenféle számadási kötelezettség alól. Mert a könyvtáros, a szociális munkás, a bölcsödei dolgozó megszokta, hogy ő akkor kap fizetést, ha egyáltalán kap, amikor a rendszer lehetővé teszi.
Sőt, mi több: örül, hogy megkapja a nyomorúságos kis bérét (elsején vagy tizedikén tökmindegy) és talán még fizetne is azért, hogy dolgozhasson. Megszokta, hogy vele ezt bőven meg lehet cselekedni. Hogy a hódmezővásárhelyi vagy az alcsútdobozi önkormányzat megkapja a gyermekétkeztetésen megspórolt pénzeket, hogy Mocsai Lajos egyeteme időben megkapja azt, amit felsőoktatási intézmény az elmúlt két évben nem kapott (7,6 milliárd), hogy Rogán Antal propaganda minisztériuma megkapja a maga nevetséges 3 milliárdját, hogy az Orbán Viktor kegyelméből egyház 6,5 milliárdot vág zsebre beruházásokra. Nem sorolom. Mindenki megkapja, aki fontos.
Aki meg nem fontos, azzal az állam úgy packázhat, ahogy neki jólesik. Igen, leginkább a becsületesen adózóval. A lényeg az, hogy a csillagos eget súroló bérplafonnal jóllakatott felső vezetők, kormánytagok, baráti intézmények késedelem nélkül megkapják a megérdemelt, teljesen indokoltan felturbózott bérüket. Az elnök úr meg nyomja, mint süket a csengőt. A régi rendszerhez képest az új már sokkal kevesebb hibával dolgozik: míg tavaly júliusban még 6500 informatikai tévesztés fordult elő, addig a KIRA elindulása után, decemberben már csak 2190, és idén januárban várhatóan tovább csökken ez a szám.
Hát ha kevesebb a hiba, akkor miért több, tisztelt államkincstárnok úr? Vagy ez a Matolcsy-vírus továbbgondolása? Hogy a rendszerben kevesebb a technikai gebasz és több ember nem kap időben fizetést, vagy nem kap fizetést egyáltalán, akkor az jobban teljesít? Elnök úr szerint egészen pontosan erről van szó. Igaz, van annak már lassan vagy négy éve is, hogy elmagyarázta. Akkor ugyan nem volt még államkincstárnok, de ráérzett már a dolgok lényegére:
Hát igen, beleszoktak a nagy luxusba ezek az elfajzott közalkalmazottak. Megszokták, hogy fizetést kapnak. Hogy minden hónap elején kapnak fizetést. Egy idő után már kezdték azt gondolni, hogy ez jár nekik. Pedig nem. De majd ha beletörődnek abba, amit már most is meg kell szokniuk, talán észre sem veszik, hogy egy-egy hónap esetleg kimarad. Hogy nem másodika, hanem tizennyolcadika.
Annyi mindent megszokott már ez a népség: hogy eltörölték a minimálbér adójóváírását, hogy két kedvezményes szemfényvesztés között 6 éve nem emelték a családi pótlékot vagy a minimálnyugdíjat, és most szokják, hogy az állami vezetők 150%-os béremelése mellett 1,6%-os rekord emelésből dőzsölhetnek eztán a nyugdíjasok. Már nem sok választ el a totális unortodox, illiberális győzelemtől. Hogy megérjük, nincs más teendő, mint megszokni.
The Wall
Hát ez vagy
itt vagy
fényévekre mindattól amit valaha úgy hívtál: élet
délceg egyenruhában sétál körülötted a kibérelt halál
szokd meg hátszokd meg
mint megszoktad régen a kifényesedett fenekű nadrágot
fakó nyakkendőt kajlácska kalapot
evés közben olvasott újságot
ujjadon a karikagyűrűt
feleséged apró zsörtölődéseit
azt hogy kirúgtak állásodból
s térdig lejártad lábad a mindennapiért
szokd meg mint nappal a fényt éjszaka a sötétséget
a zajt a csöndet az alvást ébrenlétet
pulzusod lüktetését
a hideg vacsoráts a legborzasztóbb az hogy megszokod (Szilágyi Domokos: Halál árnyéka)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.