Miközben nálunk a magyar parlament házmesterének spontán módon – papírról felolvasott – nyilatkozata verte ki a biztosítékot és ezt a nyilatkozatot óhajtotta Ákos alátámogatni, addig Romániában valami egészen más irányba indult el a politika.
Miközben Kövér László, Ákos és a pengeváltásba időközben beszálló kormány, valamint boldog-boldogtalan igyekezett elmagyarázni a feldúlt országlakóknak, hogy bizony semmi rossz nincs abban, ha valaki a nőket leginkább szülésre és háztartásvezetésre tartja alkalmasnak, addig a szomszéd országban beköszöntött a huszonegyedik század.
Jelzem, nem ez az első eset, amikor a szomszéd (kissé lenézett, de mutasson nekem valaki olyan országot, amelyiket nem nézünk le kissé, de nagy örömmel) úgy kullog a minden szempontból jól teljesítő Magyarország mögött, hogy közben varázslatos módon a hátulját látjuk.
A kiterjedt nyomozásokra, a korrupció visszaszorítása ügyében tett erőfeszítésekre gondolok. De gondolhatok az emberek – román és magyar emberek – polgári öntudatára, amikor utcára vonulva tiltakoztak a politikusok és az egyház túhatalma ellen és kényszerítették lemondásra a miniszterelnököt.
Most aktuálisan nem erre gondolok, hanem arra, hogy a teljes romániai politikai osztály beállt két liberális képviselőnő mögé, akik a nemi kvóták bevezetését kezdeményezték. Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) társelnöke és Andreea Paul javaslata szerint az önkormányzati és a törvényhozási választásokon csak akkor hitelesítenék a pártlistákat, ha a jelöltek minimum 30 százaléka nő.
A politikusok érzik és tudomásul veszik a polgárok azon igényét, hogy változnia kell az ország és a politikusok nőkhöz való viszonyának. Elfogadják ezt a változás iránti elvárást, mivel felfogták azt, amit magyar társaiknak eddig még nem sikerült: a lakosság – ebből eredően a választók – fele nő. Jogos igény, hogy ők is nagyobb súllyal képviselhessék magukat az ország vezetésében.
Bizonyára ott is vannak bőséggel hímsoviniszta „teremtés koronái” és önmagukat a konyha és a vasalódeszka közé pozicionáló nők, ennek ellenére képesek ebben a kérdésben összefogni azok, akik a törvényeket alkotják.
Lehet ezt az elképzelést úgy értelmezni, mintha abnormális dolog lenne törvényileg szabályozni a nemek arányát egy ország vezetésében, de nem érdemes. Jobb módszer talán nincs a társadalom gondolkodásának megváltoztatására, mint a kvóta. Így a női politikusoknak módja nyílik bebizonyítani: bizony, alkalmasak erre a munkára is. Az csak hasznára válhat egy társadalomnak, ha a hölgyek – természetes módon másféle gondolkodása – is befolyásolja egy ország életét.
Lehet így is. Ez mindenesetre haladóbb és szimpatikusabb módja egymás tiszteletének, mint elmagyarázni: miért is alkalmasabb egy nő a gyermekszülésre, főzésre, mosásra, mint bármi másra. Mert ez utóbbi ordas hazugság.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.