Miközben az ország egyik fele az ország másik felének szemét próbálja kikaparni a Kövér Lászlót Kovács Ákossal közös nevezőre hozó genderőrület okán, a kormányzati intézkedések malmai lassan őrölnek a háttérben. Nem tűnik fontosnak, pedig az: több ponton is módosítanák a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletet.
Az Eduline szerint többek között bekerült egy rész arról, ki számít „lemorzsolódással veszélyeztetett” tanulónak, de az is kiderült, mely szolgáltatásokért kell ezentúl fizetni a diákoknak. Például nem lenne ingyenes a szakkör, de még az énekkar sem. Konkrétan:
Fizetni kellene ezentúl a tanulmányi és szakmai versenyekért, a szakkörökért, a diáknapokért, az énekkari foglalkozásért, más művészeti tevékenységért, az iskolai sportkörökért, a házibajnokságért, az iskolák közötti versenyekért és a bajnokságokért is.
Nem tudom, hogy ez a mindennapos éneklésre milyen hatással lesz (kicsit aggódom is emiatt) az viszont kétségtelen: ez itt egy újabb egyértelmű pofon az oktatásnak, amely a Klik áldásos működése óta, alatt, közben amúgyis kapja az íveket rendesen.
Ha jobban megnézzük, ez a terv(ezet) is tökéletesen illik abba az elképzelésbe és fennen hirdetett, magasan szárnyaló eszmerendszerbe, amely az újfajta feudalizmus épülésének ágyaz meg. Nem állunk már nagyon távol attól a paradicsomi állapottól, miszerint a gazdag családból származó fiúgyermek tanulhat, a lánygyermek pedig szüljön csak, az a dolga.
Merthogy miről is szól ez a jelentéktelen kis módosítás? Arról, hogy miközben a világ hanyatló, de boldogabbik felén a mindenkori kormányok az egyenlőtlenségek eltörlésén munkálkodnak, mifelénk a már születéskor meglévő, már akkor is behozhatatlannak látszó egyenlőtlenségeket mélyítik el az ilyen és hasonló rendelkezésekkel.
Azt hiszem, nem szorul bizonyításra, hogy szakkörre például eddig is annak a szülőnek járt a gyereke, aki felismerte, hogy a délelőtti oktatás nem váltja meg a világot, ezért valami hozzáadott tudást, valami pluszt akart a gyerekének. Az más kérdés, de egyáltalán nem mellékes, hogy hányan vannak azok a szülők, akik ezt nemcsak szükségesnek látják, de finanszírozni is tudják.
Alapvetően persze a teljes ingyenesség mítosz, azonban ami sokkal nagyobb baj, hogy teljesen leszűkült azoknak a köre, akik valóban térítésmentesen férhetnek hozzá akár a menzához, akár a különböző foglalkozásokhoz, tevékenységekhez. Aki meg véletlenül tényleg jogosult lenne rá, annak éppen elég baja van ahhoz, hogy ne vegye igénybe.
Úgy tűnik, valóban kiürült az államkassza, sokba került a rezsicsökkentés, és a többi hasonlóan hatékony látszatintézkedés. A lyukakat be kell tömködni, az állami szolgáltatások körét szűkíteni kell, így aztán újabb és újabb állami feladatok ellátása mögül vonul ki a kormány. Teljesen logikus, nem?
Úgyhogy lehet szülni, magyar anyák, nagymamák! Gyerekeket, unokákat. Aztán majd lehet utánuk fizetni jókedvvel. Hiába, a tudásalapú társadalom nem ingyenes. Csak az a baj, hogy a társadalom egyre nagyobb fele lóg ki belőle. Mind a tudásból, mind a társadalomból.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.