A tegnapi nap súlyos volt. Kövér László péniszfényező beszédétől kezdve egészen odáig, hogy kollégámnak sikerült kizárnia a komplett szerkesztőséget a szerkesztőfelületről, minek következtében elköszönni sem volt módunk az olvasóktól. Aki azóta is a monitor előtt várja a jóéjtpuszit, annak pótlólag és nagy szeretettel küldjük.
A technikai malőrt bőven éjfél után, nemzetközi együttműködés keretében tudtunk csak megoldani. Mintegy másfél órányi alvás után, félkómásan ültem le a gép elé reggel. Gondoltam, iszom egy (liter) kávét, békésen átnézem a világ híreit, elolvasom az üzeneteket, e-maileket és magamhoz térek közben.
Ehhez képest – már ezerrel pörgő munkatársam – a képembe tolta Hoffmann Rózsa Facebook oldalát „EZT MÁR LÁTTAD”? felkiáltással. Nem láttam, bakker és jó is volt nekem addig, ameddig nem láttam.
Én már túl vagyok az első sokkon, de a brutális merénylet súlyos nyomokat hagyott nyiladozó eszmélésem hímes mezején. Vagy valami ehhez hasonló…
Kedves Olvasó! Én nem vagyok olyan szadista, mint (eddig) kedvelt kollégám, ezért időben szólok: megrázó képek következnek!
Nem merném állítani, hogy Hoffman Rózsa valaha is a kedvenc politikusaim közé tartozott volna, mert nem szokásom hazudozni. A közoktatásban véghezvitt romboló munkássága mély nyomokat hagyott ugyan a lelkemben, de ennek ellenére hetek teltek el, mire felfedeztem, hogy már nem is ő a szakág felelőse, hanem egy pont ugyanolyan kinézetű másik nő.
Azt nagyon súlyos dolognak tartom, hogy egy bőven nagyi-korú politikusnő egy tizenéves kamaszlány érzelmi szintjén legyen képes gondolkodni és ezen gondolatait, az egyirányú, ámde határokat nem ismerő rajongását nyilvánosan kihirdetni. Magánemberként tehetné ezt, de ő nem magánember. Sajnos.
Értem én, hogy Hoffmann Rózsa rég tovatűnt ifjúságát idézi „A” PÁRT vezérének szimbolikus mennybemenetele. Azt is értem, ha normálisnak tűnik számára, hogy mindössze egy jelölt indult. Igaz, ő meg is nyerte a választást 123 százalékos szavazati aránnyal. Micsoda harc volt, elvtársak!
Azt kevésbé értem, hogy egy ivarérett, felelős beosztásban lévő politikus hogyan tárhatja a világ elé kissé infantilis érzelmeit. Azt sem értem, miért nem volt jelen a „választáson” egyetlen jelentősebb külföldi személyiség sem. Az szokás általában. Vagy nem?
Amit végképp nem értek: mi a búbánatos francot keres ebben az egész történetben a bíboros úr, aki a Bazilikában megnyitja az Irgalmasság évét a pengedrót jegyében. A Bazilikában volt a pártkongresszus? A kongresszuson nyitott meg valamit a bíboros úr?
Tessék mondani: lesz koronázás, netán szentté avatás is mostanában?
Az „Örom” vasárnapjához (ez megint valami vallási, vagy politikai izé lehet) méltó a pártelnök megválasztása – mondá a Szerelmes Szív (jelzem, én jelenleg nem vagyok szerelmes, csak szívok pártelnökelvtárs jóvoltából) – és gyújtsuk mi meg a harmadik gyertyát, ami ezek szerint szintén pártjelkép lett, a kokárdához hasonlóan.
Megnéztem a szakirodalomban, mit jelképez a harmadik gyertya.
„Gaudete (örvendjetek!) ez a vasárnap kiemelkedik a többi közül, Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín – az örömöt szimbolizálja. A harmadik héten, amikor felgyulladnak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiunknak.”
Hát igen. Tegnap megválasztották a világ világosságát, Hoffman Rózsa képviselőasszony ettől nagyon boldog, én pedig mégis iszom egy kávét.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.