Na mi a f*sz van, Júdás? Azért nem kérdezem, hogy na mi van, Novák, mert a szélsőjobb minden látszat ellenére kicsavarta magát a mi konzekvensen önmagát valami gladiátornak, ógörög harcosnak képzelő korcs Ephialtészünk kezéből. Abban az értelemben legalábbis, hogy a Mi Hazánk repült rá erre az ügyre, és nem a Békemenet. De hogy ez itt Spárta volna? Az biztosan nem volt szombat délután Budapesten, annál valamivel rosszabb történt a hatalom szempontjából. A színes zászlókkal, jókedvűen, boldogan ünneplő hatalmas tömeg harsány, de békés megnyilvánulása volt Júdás és sleppje felé, aminek az üzenete egyértelműen és félreérthetetlenül az, hogy takarodjatok ti a picsába!
Ez egy mindennél valóságosabb történelmi pillanat volt, amire nem volt példa szerintem az elmúlt évtizedekben. Egy mérföldkő volt, egy félni, szégyenkezni, a fal mellett osonni, lehajtott fejjel meghunyászkodni nem hajlandó közösség méltóságteljes erődemonstrációja volt. Ez egy igazi összefogás volt az összefosással szemben, ez egy bődületes lófasz a seggetekbe típusú beintés volt, ez egy igazi véleménynyilvánító népszavazás volt, amit minden egyes ember láthatott. Amerikától át Ausztráliáig mindenki, de talán még Kapu Tibor is konstatálhatta az űrből, hogy ez valami hatalmas volt. Ami magában hordozza, hogy ennyi volt nektek, a homokóra utolsó szemei potyognak lefelé, a napjaitok meg vannak számlálva, és mint azt tudjuk, ezt a fajta időmérőt sem lehet megállítani.
A felsőbbrendűség, a gőg, a kivagyiság leszerelt szombaton, az elnyomásból ellennyomás lett, a valóság megmutatta magát, szerencse, hogy az Erzsébet-híd egy masszív konstrukció, a Szabadság-híd meg pláne masszívnak bizonyult annak a néhány tucat homofób, fasiszta szerencsétlennek, akik a Gulyás Márton kérdéseire válaszként kinyögött nem nyilatkozunk örökbecsűvel végképp megszűntek létezni, mint felsőbbrendű, kirekesztő entitás.
És ezen a látványos bálvány ledőlésen végképp nem segített, hogy a repülőrajt belengetése, meg az ilyen a béke csatakiáltás mellett nagyon csúnyán öregedett az a mondás is, amit nem lehet eleget idézni: „…azt javaslom, itt menjünk át ellentámadásba. Írjuk bele az alkotmányba, hogy az ember vagy férfi, vagy nő. És pont. Sőt, azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.” Az undorító keménykedés, fenyegetőzés, hergelés eredménye pedig az lett, hogy a miniszterelnök összerántotta a magyarok tekintélyes részét, akik beleröhögtek a terebélyes arcszerkezetébe. Dacára annak, hogy volt egy gyenge erőlködésnek bizonyult próbálkozása arra, hogy a duzzogó, dadogó, keménykedő és a saját csapdájába sétált miniszterelnököt békés, szerető nagypapivá maszkírozzák, aki az unokáira büszke. Hát mivel mással lehetne szimpátiát kicsikarni, mint az unokák képével, ez is valami elbaszott beidegződés, nekem mindig az jut eszembe arról, amikor egy politikus a gyerekeiből, unokáiból próbál politikai tőkét kovácsolni, hogy a Hitlerjugend 12-14 éves gyerekkatonáit küldte Berlin védelmére a Führer. Júdás szerencsére nem jutott el az erőszakig, de bőven gusztustalan az is, hogy a politikai homofóbia koronázatlan királyának hálátlan szerepében tetszeleg, aki ráadásul a politikai pedofília oltárán áldozza fel a családja kiskorú tagjait csak azért, hogy a cukiságfaktort kimaxolja, és magát egy orvul összehozott felvonulás áldozatának mutassa be. Innen is látszik, hogy csak hangember, hogy csak fenyegetőzni, uszítani és megfélemlíteni tud, de ahogy elnézem, már ez sem működik. Végre nem fél tőle az ország népe, bátran, arccal, összefogva üzenték a magyarok szombaton, hogy itt a vége, ne tovább a gyűlölködésből.
A főnökön kívül az udvartartás számos más tagja is látványosan leszerepelt, köztük az OKJ-s honvédelmi miniszter feleségével, akinek az egyszerre szánalmas és vicces, erre bezzeg van pénze a fővárosnak, meg az utakat kéne inkább rendbe rakni és nem csődbe vinni a várost videója annyira kontraproduktívan hatott a nagy bankrablás, a szisztematikus országrablás és emberek megaláztatása után, hogy a helyében én már most kezdenék csomagolni. Mert ha ez az alapvetően békés nép egyszer átfordul haragosba, akkor itt semmi nem marad számotokra. Addig hergeltétek és provokáltátok azokat, akiket most egy ország vett a védelmébe, hogy rátok hullott a szar és az átok.
És drága honfitársaim, ahogy a Telex újságírója írta: A szombati Pride éppen ezt mutatta meg egy egész országnak: nem érdemes jogászkodni a jogász szakkollégiumban alakított autoriter párttal, ők úgyis bármikor megszavaznak egy még gonoszabb törvényt, ha épp ezt diktálja a politikai érdekük. Az erőből viszont értenek, és az emberek szombaton erőt mutattak: kimentek a rendezvényre, amit a hatalom el akart venni tőlük, és kiálltak a szabadságért, amit a hatalom korlátozni kíván. Ez a lényeg. Valóban elérkeztünk oda ahova, ahol a polgári ellenállás és engedetlenség maradt az egyetlen eszköz a kezünkben, mert egy hibrid diktatúra azt gondolta, hogy neki mindent lehet, mert ők mindenki felett állnak. Nem nem és nem. Bár 15 év kellett hozzá, de nem volt értelmetlen a küzdelem, azért az emberség, ha lassan és nyögvenyelősen is, de hosszútávon nem enged az elnyomónak és kizsákmányolónak. Bár Novák Katalin saját bevallása szerint másfél év alatt alatt megjárta a poklot, a pokolban valójában mi, magyarok jártunk az elmúlt tizenöt évben, rendre, valamennyien. Nekik akkor lenne pokol, ha azt mondanánk, hogy elég volt a kussolásból, többé nem vagyunk hajlandóak finanszírozni a havi 6 milliós nyugdíjat, az inast, a sofőrt, a luxusrezidenciát, ki tudja, még mi mindent. És ez csak egy a sok léhűtő, a hazánkat megnyomorító figura közül.
Úgyhogy a magam részéről nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik szombaton mindenkinek reményt adtak, és megmutatták, hogy buszosztatás nélkül, mindenféle kötelező jelleget mellőzve, önként, lelkesen, derűsen és ilyen hatalmas számban képviselték a normalitást a totális politikai-erkölcsi abnormalitással szemben. És egyáltalán nem a homoszexuálisok versus heteroszexuálisok állampárti narratívájáról beszélek, hanem az értelemről és összefogásról a zsarnoksággal és kirekesztéssel szemben. Bár én megígértem magamnak, hogy elmegyek, sajnos ezt egy megbetegedés csúnyán keresztbe húzta, de ígérem, hogy ha törik, ha szakad, a pécsi rendezvényre kimegyek, és minden olyan megmozduláson ott leszek, ami közelebb vihet ahhoz, hogy az elmúlt tizenöt éves rémálomnak vége legyen.
Az az érzésem, hogy ha eddig nem, most kurva nagy pánik lehet a Karmelitában, most kell igazán válságstábot és haditanácsot összehívni, mert ez a rendszer ha nem is fogott még padlót visszafordíthatatlanul, gyengeséget mutatott és azt, hogy bizony legyőzhető. Bár a Tisza nem vett részt taktikai okok miatt a rendezvényen, a legfrissebb Závecz-mérés szerint így is 11%-kal vezet a Fidesz előtt, a 21 Kutatóközpont szerint mintegy félmillióval több szavazójuk van, és történjen bármi, szerintem most már tényleg érezni lehet a változás és a szabadság illatát a levegőben. Ezt tapasztalhattuk meg élő egyenes adásban szombaton délután. Köszönjük, köszönjük, köszönjük!
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.