NEHAZUGGY

Magyarország nem a követendő példa az unió számára

Lázár Gergő | Január 9, Kedd | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Szovjetunió összeomlását követően sokan a 20. század egyik legnagyobb eszmerendszerének, a kommunizmusnak is a végét sejtették. Ennek következtében a Szovjetunió ideológiai kihívása nélkül a nyugati világ elmerült saját, belső, múlt által terhelt konfliktusaiban. Magyarország ezzel szemben tartalommal töltötte meg a gondolati vákuumot, amely erős politikai erénnyé kovácsolódott és példaként szolgálhat az európai országok számára.

Magyarországon az országgyűlési választások útján kifejezésre juttatott társadalmi akarat szuverén, így erős parlamenti többséget és alkotmányozó felhatalmazást biztosít, valamint szavatolja a politikai stabilitást. Mindez előfeltétele annak, hogy egy ország saját gazdasági felhajtóerővel rendelkezzen, amely révén mérsékelheti a kitettségét és erősítheti az érdekérvényesítő pozícióját a világgazdaságon belül. Ezen politikai és gazdasági előfeltételek teszik végül lehetővé, hogy vízióval és jövőre irányuló stratégiai tervekkel szolgáljon az állampolgárai számára – amelyekkel az utóbbi néhány évtizedben adós maradt az európai uniós elit. A szuverenitásból eredő politikai stabilitás, gazdasági felhajtóerő, közös vízió: ez az az uniós tagállami modell, amelyet Magyarország alternatívaként nyújt Európa számára, mégpedig annak érdekében, hogy a saját autonóm és versenyképes útjára lépjen akkor, amikor a 21. század egy új viszonyrendszer felállítását követeli.

1989-ben, közel 35 évvel ezelőtt, a magyar nemzet kivívta a szabadságát s leváltotta a nyugati sajtóban akkor a „legvidámabb barakként” számontartott szovjet politikai rendszert. Ma Magyarország, a magyarok egyben Európa szabadságáért és szuverenitásáért is küzdenek. Magyarországban Európa túlélheti saját magát.

Mára a tét emelkedett: európai rendszerváltásra van szükség, amelynek Magyarország az élharcosa lehet.

Új év, újabb ökörségek, ahogy azt láthatja a drága olvasó a XXI-ik Század Intézet legfrissebb elemzésében. Az ember gondolná, hogy az elemző, Halkó Petra humorizál, de mivel nem április elsejét írunk, ezért ez a feltételezés téves. A fideszes intézet teljesen komolyan gondolja azt, hogy 35 évvel ezelőtt, a rendszerváltással kivívtunk a szabadságunkat és idővel megmutattuk a világnak, hogy mi vagyunk az európai rendszerváltás élharcosai. Mindaz, amit feljebb olvashat az ember – véleményem szerint – teljes ellentéte a valóságnak, de mint tudjuk, pontosan ebből él a Fidesz már igen régóta. Az unortodox gazdaságpolitika, a valóság legapróbb morzsáját sem tartalmazó kijelentések és kampányok meghatározói a Fidesz több, mint egy évtizede fennálló politikájának. Azonban a fent említett sorok olyannyira eltérnek a valóságtól, hogy az már véleményem szerint még a saját szavazóik számára is szembetűnő. Elvégre a rendszerváltás szót felváltotta sokak számára a rendszerváltozás, mert nem hisznek abban, hogy a dolgok olyan gyökeresen megváltoztak volna.

Nem tudom, Magyarország a rendszerváltást követően milyen gondolatokkal töltötte meg azt a bizonyos vákuumot és amely példaként szolgálhatott Európa számára, hiszen az idő előrehaladtával már az is egyre kérdésesebé vált, hogy valaha volt-e valódi demokrácia az országban. Felmerült kérdésként, mivel újra és újra egy olyan embert választ meg a magyar társadalom az ország vezetőjének, aki lényegében egy diktátor-szintű vezető, egyszemélyben dönt az ország sorsa felől. Ha olyan nagy változások történtek 1989-óta, akkor mégis miért mondható el, hogy egy átmeneti időszakot leszámítva egyetlen párt és annak egyetlen vezetője uralja az országot immár 14 éve? És felmerül az is, hogy mégis milyen példa az, amelyből tanulhatna Európa? Mert véleményem szerint a demokratikus, megfontolandó példa az lenne, ha egy olyan koalíciós kormányzat alakult volna, amely évek óta képes lenne bizonyítani azt, hogy létezhet olyan politikai vezetés, amely valóban tükrözi a társadalom akaratát. Az Orbán-vezette Fidesz valójában 3 millió magyar véleményét tükrözi, csak hát azért él még az országban közel 7 millió ember, akik ezzel nem feltétlen értenek egyet. Milyen demokrácia ez akkor? Milyen példa ez Európa számára?

A szuverenitásból eredő politikai stabilitás, gazdasági felhajtóerő, közös vízió: ez az az uniós tagállami modell, amelyet Magyarország alternatívaként nyújt Európa számára. Mégis mitől, vagy kitől szuverén Magyarország? Mi az a gazdasági felhajtóerő, amiről beszél a szerző? Hát a közös vízió? Minden uniós tagország szuverén ország, mivel nem létezik Európai Egyesült Államok és vélhetően soha nem is fog. Vannak persze nagyobb, gazdaságilag erősebb, befolyásosabb tagállamok, de ez nem azt jelenti, hogy minden döntésükkel egyet kell érteni és úgy kell ugrálni, ahogy fütyülnek. Az EU lehetőséget ad arra, hogy a fősodortól eltérően cselekedjünk, és a saját döntéseink alapján haladjunk előre a történelemben. Igen ám, de az Orbán-kormány által hozott legutóbbi döntések nem pont egy pozitív példát mutatnak, amelyet jobban tenne, ha az EU is követne, hanem inkább negatívat, amelyet jobb nem követni.

A magyar gazdaság romokban van, a kormány nem megfelelő gazdasági döntéseinek köszönhetően, míg lényegében páriává váltunk a blokkon belül. És erre lehet mondani, hogy mert az EU-t kvázi irányító franciák és németek nem kedvelnek bennünket, de mi van a korábbi V4-es országokkal, amelyek aztán nem tartoznak a politikai fősodorhoz, mégis elhatárolódtak az Orbán-vezette szélsőjobboldali retorikától? Az igazság az, hogy Orbán valóban szembe megy az árral, de olyan sokan azért nem tartanak vele. Lehet, hogy bizonyos kérdésekben valóban neki lett igaza, de ez még nem azt jelenti, hogy többségében ne hozna rossz döntéseket, amelyek akár az EU létét is veszélybe sodorhatják. A magyar irány nem járható út az EU számára és jobban tennénk, ha mi is úgy döntenénk, hogy ez számunkra sem járható. Orbánnak ugyanis vannak még tervei bőséggel, de nem biztos az, hogy mindannyian meg akarjuk tudni, hogy mik is ezek pontosan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!