Április 29,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Van minek örülni?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A szokásosnál több mint egy héttel hamarabb, már a mai napon megérkezik a decemberi nyugdíj. A decemberi nyugdíj is már az emelt összegű, mivel a magas infláció miatt a kormány novemberben kiigazította az év elejei 15 százalékos nyugdíjemelést. Emiatt novemberben is 3,1 százalékkal magasabb ellátás érkezett és ezt visszamenőleg is megkapta a nagyjából 2,5 millió érintett nyugdíjas. A normál havi nyugdíjnak körülbelül 37 százaléka érkezett pluszban, így novemberben átlagosan 78 ezer forinttal többet kaptak a nyugdíjasok.

Öröm és boldogság van, hiszen már most, egy héttel hamarabb kézhez kapták a nyugdíjasok a pénzüket az államtól. Úgy néz ki ez a fenti összegzés, mintha lenne miért örülnie a nyugdíjasok százezreinek, de a valóság az, hogy akármit is próbál elhitetni a kormány a nagyérdeművel, a nyugdíjak egyre inkább elértéktelenednek. Persze ha az ember a kormány által is felügyelt statisztikák alapján dolgozik, akkor nem fog ilyesmivel találkozni, de ha egy picit szétnéz akár a világhálón – vagy nyugdíjasként megnézi a saját helyzetét -, akkor rádöbbenhet arra, hogy a megemelt nyugdíj ellenére is rosszabbul él, mint az ezt megelőző években. Jóval több pénzből gazdálkodhat, ám még így is kevesebbet vásárolhat a boltban, hiszen olyan elképesztő mértékben szálltak el az ára, hogy a kormány nem volt képes ezt ellensúlyozni.

De sikerpropagandát kell erőltetni, hiszen mégis csak választások közelegnek, noha nem parlamenti, hanem Európai Uniós, ami – mint tudjuk – egy olyan liberális, meleglobbit támogató szervezet, amelyre semmi szüksége sincs a keresztény, hazaszerető magyaroknak. Az EU pénzére persze szükségünk van – mert mint tudjuk, azok a pénzek nekünk járnak ugye -, hiszen másként nem tud a kormány béreket emelni, meg egyébként is erre alapozták a költségvetés egy részét. De a nyugdíjakat nem ezekből emelik természetesen, hanem a befizetett adókból, csak hát az a gond, hogy ez nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy akár még az értéktartás is sikeres legyen. Mint kiderült az az elmúlt évek elemzéseiből, a nyugdíjasok évről-évre egyre szegényebbekké váltak úgy, hogy egyébként a számlájukra több pénz érkezik.

Amennyiben a kormány valóban az idősekért is lenne – amellett, hogy természetesen családpárti -, akkor nem csak azzal foglalkozott volna, hogy az infláció mértékével igazítsa ki a nyugdíjakat, hanem mondjuk emelt is volna rajtuk. De a melldöngetés ellenére az az igazság, hogy tizenharmadik havi nyugdíj ide és nyugdíjprémium oda, az idősebb korosztálynak egyre nehezebb az élete. És ez nem csak magán a nyugdíjak értékén látszik, hanem azon is, hogy emellett egyre rosszabb a szociális és egészségügyi ellátás is, amelyek együttese megrövidíti az életüket. Az egyetlen szerencséje az idősebb korosztálynak az, hogy az oktatás összeomlása már nem nagyon érinti őket, noha ha vannak unokáik és azok oktatásáért aggódnak, akkor azért van mi miatt felháborodniuk. Vannak persze mindenféle nyugdíjas szövetkezetek és szakszervezetek is, akik arról számolnak be, hogy mennyire csodás most nyugdíjasnak lenni, hiszen a kormány soha nem törődött jobban velük, mint most, csak hát ha a konkrét számokat nézzük meg, akkor a helyzet egészen más.

Elég csak megnézni azt, hogy a legtöbb nem kormánypárti portál milyen riportokat készít a vidéki falvakban, ahol az emberek egyszerűen alig tudnak már megélni vagy a fizetésükből, vagy a nyugdíjukból. Magyarok százezrei fogytak ki a tartalékaikból és fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek a kialakult helyzettel a kormány segítsége nélkül. De mint tudjuk, mi nem egy jóléti állam vagyunk, itt ugyanis mindenki találhat magának munkát. Olyannyira, hogy ma már hálóval is nehéz dolgozókat találni egyes területeken, ezért vendégmunkások tízezreit veszik fel országszerte. Tény és való, hogy a munkanélküliségi ráta egészen komoly mértékben lecsökkent és valóban szinte mindenki találhat munkát, aki szeretne – ehhez persze sokszor utazni kell és feladni bizonyos dolgokat -, de nem mindegy, hogy milyen fizetésekért cserébe, valamint majd mennyi nyugdíjat vihetnek haza az idősebb korosztály képviselői.

Nem azt mondom, hogy teljes nyomor van Magyarországon, mert a fizetések valóban növekedtek az elmúlt években, de ahhoz képest, hogy az EU lénygében öntötte a pénzt a magyar gazdaságba, sokkal jobb helyzetben is lehetnénk ma. A teljes régió lehagyott bennünket és noha fejlődést tudhatunk magunk mögött, a helyzet sokkal jobb is lehetne. Most nem csak annyit tudna felmutatni a kormány, hogy sikerült az infláció követése a nyugdíjemelések terén, hanem akár azt is, hogy konkrétan megemelte a nyugdíjakat. De ott, ahol a tanárok béremeléséhez is uniós forrásokat várnak, ott mégis mire számíthatnának a nyugdíjasok? Csak nem kellene ezt a helyzetet elfelejteni majd pár év múlva sem, amikor az lesz a tét, hogy ki vezeti az országot. Mert tény és való, hogy válságokon kellett keresztülvezetni Magyarországot az elmúlt években, de más országokban messze nem olyan súlyos a probléma, mint Magyarországon. Ennek mégis mi lehet az oka?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.