Helyből felszállva tépi szét magát a propagandamédia arra a szörnyű hírre, mely szerint a radikálisbaloldali radikálisgyurcsányék festékkel összefujkáltak valami járdát.
A terézvárosi és erzsébetvárosi Demokratikus Koalíció (DK) politikai aktivistái szerdán festékszóróval összefirkálták a világörökség részét képező Andrássy út közelében található Lendvay utcát. Az elkövetők a flashmob után büszkén fotózkodtak, a képeket pedig a közösségi oldalakon kezdték el terjeszteni. Később a rendőrök igazoltatták őket. (Origo)
A legnagyobb kínja az a költőnek, hogy a Fidesz székház előtti járdát firkálták össze. És előtte (valamikor régen) a Momentum megtámadta az Origo szerkesztőségét, és innen tényleg már csak egy lépés, hogy a radikálisbaloldal belelövessen a tömegbe.
Haladjunk szépen sorban, ahogy a kettős mérce megköveteli. Oké, lefújták a tetves járdát, megőrülünk. De ha már a kedves propagandista ennyire nagyon aggódik a világörökségért, esetleg nem fájdult meg a feje akkor, amikor Orbán Viktor ténsuram egy kibaszatos nagy erkélyt álmodott magának a karmelita kolostorra? A festéket le lehet mosni, az erkélyt meg nem lehet eltüntetni. Az UNESCO programján ott van, hogy megvonják a fővárostól a világörökség része címet, és nem ám az összemaszatolt járda miatt, hanem például Orbán szereposztó erkélye miatt. Ha ez bekövetkezik, a propagandista úrnak máris nem kell intellektuális aranyeret kapni, mert akkor a Budai Vár sem lesz a világörökség része, meg a Lendvai utca sem. Gond letudva.
Az Origo szerkesztőségében tett momentumos látogatás valóban nem volt elfogadható lépés, de azért ne feledkezzünk már meg a minapi esetről, amikor a lakájmédia becsöngetett Dull Szabolcs otthonába. A lakására, a magánéletébe trappoltak bele az Index leváltott főszerkesztőjének. És nem ez volt az egyetlen eset, gondoljunk csak arra, amikor Karácsony Gergely lakásánál állt lesben a fél propagandasereg azt lesve, gyalog, kerékpáron, autóval vagy lovon indul munkába. Vagy emlékezzünk vissza az Ujhelyi István otthonába becsődülőkre, akik arra voltak nagyon kíváncsiak, hogy tényleg van-e uszoda és halastó a politikus telkén, de sajnálatos módon csak egy kacsaúsztatót sikerült lelni.
Ezer és egy hasonló esetet fel lehetne sorolni, de számomra Dull Szabolcs letámadása volt a leginkább gyomorforgató. Ha lehet, még undorítóbb, mint az Origo szerkesztőségénél tett – szerintem elfogadhatatlan – látogatás. Az meg egészen egyenesen agyhalál, hogy a szerző már lángoló utcákat vizionál, mert így kezdték a nyugati radikálisok is. Ha a főváros túlélte a szélsőjobb tombolását, a tévé székházának ostromát, a felborított vagy éppen felgyújtott autókat 2006-ban (ez volt a békés tüntetés), akkor alighanem túl fogja élni az összefirkált járdaszakaszt is.
Nagyon divatba jött lakájkörökben a radikális baloldalazás. A sima baloldali jelzőt, sőt, a liberális jelzőt is rommá csócsálták, emelni kell a tétet. Így lett radikális, sőt, egyre radikálisabb mindenki, aki nem Orbán Viktor csodás erkélyén nyalja ki magának a szebb jövőt. Pedig attól nem kell rettegni, hogy a parlamenti pártok fogják utcára vinni az embereket. Nem fogják. Nem is tudják. Nekik már nincs erre lehetőségük. Másra sincs. Annyian dühösek már, hogy az ellenzéki pártok lépéskényszerbe kerültek. Vagy összefognak, vagy eltakarodnak a kormánypárttal együtt. Az ellenzéki választók ezt akarják, a pártok pedig – ha másért nem, az egyéni túlélés érdekében – ezt fogják csinálni. Éppen tegnap írták alá a megállapodást erről. Ebből nem fognak tudni kifarolni.
Ha az emberek az utcára mennek, nem Gyurcsány Ferenc és nem is valamelyik párt fogja oda vinni őket. Ha ez bekövetkezik, az olyan spontán és olyan megfékezhetetlen lesz, hogy vagy beállnak a pártok, vagy feloszlatják önmagukat. Az ellenzéki pártok semmit nem jelentenek önmagukban. Mi, választók vagyunk azok, akik erősek tudunk lenni, ha akarunk. Mert a választót nem lehet lejáratni, nem lehet leváltani, nem lehet megfenyegetni. Ha a dühös tömeg megindul, ott nincsen pardon, senki nem fog arra vigyázni, hogy ne tapossa le a téren a muskátlit. Nem Gyurcsánytól és nem a parlamenti pártoktól kell félni, hanem a felbőszült emberektől. Azoktól, akiket cserben hagyott a kormány. Akiknek nincs már hová hátrálni. Ezért tessék aggódni, de a Lendvai utca járdáját tessék gyászolni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.