December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Countdown

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 417,199 forint, még hiányzik 2,582,801 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt hiszem, elég kicsi lehettem még, amikor az első kísérleti atomrobbantásos élményeimet szereztem. Már nem emlékszem, hogy a Szabad Földben olvashattam ilyesmiről vagy a Népújságban, de valahol biztosan olvastam, mert ami csak elém került, azt én úgy négyéves koromtól kezdve el is olvastam. Nagymamám pottyantós budiján ülve süteményrecepteket böngészni a törlésre odakészített Nők Lapja maradékaiból, vagy szabásminta szaggatott vonalait értelmezni a Fürge Ujjak véletlenül még épségben lévő közepéről, ohhh, micsoda emlékei ezek a szöcskéket (is) tikkasztó régi, békés nyaraknak…

Ja, hogy az atom. Igen.

Szóval, én nyolcadikra már tudtam, mi a különbség a fissziós és a fúziós bombák között. Balázs bácsi mesélte el ezt is, az öreg könyvtáros. Hogy miért mesélt erről? Talán azért, mert kérdeztem… És talán azért kérdeztem rá, mert miközben az osztálytársaim a reggeli merevedés csodáit taglalták egymás között, én ezen a témán már túl voltam (megtanultam úgy öltözni, satöbbi), ellenben igen gyakran ébredtem az éjszaka közepén is egy felém terjeszkedő gombafelhő látványára.
Hát, ez van. A szerencsésebbek például Samantha Fox melleiről álmodtak (naptár, Füles, miegyéb), én meg rengeteget arról, hogy éppen felemelkedik a közelben egy gombafelhő. Kinek mi fér bele a fejébe, na. Igen, azt hiszem, gyerekként rendkívül be voltam fosva egy atomháborútól, és nagyon szerettem volna ezt megbeszélni valakivel, és végül így magyarázta el Balázs bácsi a kétféle nukleáris tömegpusztító technológia főbb jellemzőit, mint ismeretterjesztő mellékszálat. Volt amúgy fizikatanárom is a suliban, de őt nem illett volna zavarba hoznom ezzel, hiszen fizikatanári képesítése nem is volt.

A fenti videó alapján olyan 1298 atomrobbantás történt a születésem dátumáig (vagyis akkora nukleáris mocsokba születtem bele), ebből ugye kettő éles bevetés volt (Hiroshima és Nagasaki, ha valaki még ennyit se tudna…), a többi pedig összesen hat ország aktív részvételével végrehajtott kísérleti jellegű végzetbasztatás. Mire 14 éves lettem, újabb 679 robbantás történt szerte a világon. Az éppen elpusztuló Szovjetunió, valamint a nagy hirtelen ellenség nélkül maradó (?) USA egy kicsit átírták a dinamikát, de a Világ 1989 végéig így is el tudott jutni összesen 2053 robbantásig. És azóta még voltak újabb robbantások, melyeket amúgy pont a korábbi szennyezők nézegettek rosszalló arckifejezéssel, és hát naná, hogy nem örültek az úgynevezett hegemóniájuk megsértéseinek.

A seregben amúgy azt mondta nekünk a kiképző százados, hogy szarjuk le a hülye szabályzatot, és ha atomvillanást látunk, nézzük meg nyugodtan, hiszen életünk utolsó emlékei között fog szerepelni. Olyan szempontból teljesen igaza volt, hogy az átlagember nem ér rá lövészárkot ásni, de még óvóhelyet se sokan tudnának mondani. Márpedig a sereg után átlagemberek lettünk, basszameg.

Ja, hogy miről jutott ez most eszembe. Tényleg. Igen.
Csak olvastam az újságot. Ahogy régen is.

Tudom, hogy fel fogja ez dühíteni a marsallkövető módba kapcsolt gyengeelméjűeket, de éppen leszarom, és különben is, inkább ők dühöngjenek, mint hogy én.
Szóval, én úgy gondolom, hogy akiknek a reggeli merevedésük átköltözik a derekuk tájára, azok rögtön elkezdenek valami pöcspótló után nézni. Nagy SUV, nagy ház, nagy bomba, gyerekkoromban még a cápaorrú Bömbi volt a pöcspótló, de az egy igen békés gyerekkor volt.
Az én véleményem az, hogy ebben a ritkamód elbaszott Világban nagyon sok országot pöcspótló kényszerekkel sújtott emberek vezetnek, és nekik igazából nem számít semmi, csak hogy az övék legyen hosszabb. Megfelel nekik a látszat is, csak legyen igazuk. Barmok, egytől egyig. Játsszák itt a visszaszámlálósdit, és halvány fingjuk sincs arról, hogy mivel is játszadoznak pöcsük múlása után.

Két dolog jut még eszembe, mind a kettőt nem én találtam ki.
Az egyik egy hír: link.
A másik meg egy ősi szittya mondás: ahol a férfi a fej, ott a nő a nyak, aki a fejet forgatja.

És majd beszélünk arról is, hogy miért keres két orvosra való pénzt egy Aldis üzletvezető, de most próbáltam kicsit messzebbre nézni. Állítólag a hajósoknak is azért volt régen jó szemük, mert sokat néztek messzire, és nem terhelték túl az életkoruk előrehaladtával mindenképp deformálódó szemgolyójukat. Nekem még mindig nem kell szemüveg, és ennek valahol tudok örülni. Van az a kor (és előélet), amikor már ennyinek is lehet…

És akkor kialudt a tűz. Jogi képviselőm Dezső úr éppen a bibircsókos Karolin néninek próbálja megmagyarázni, hogy nem is huncutkodott senkivel a nyaralása alatt, nehéz egy magyarázat lehet, már három napja nem is tudom elérni… Szedhetem ki én a sok kormos fadarabot az újabb begyújtás előtt, fffffú. Mondom én mindig, hogy vad, és kegyetlen világ ez.

De egész sok mindent egészen jobban is lehetne benne csinálni, csak ez valahogy nem hallatszik fel a pöcshosszméregető idiótákig. Úgyhogy aki nekem gombafelhőt ajándékoz, azt gombaspórákká harapom szét, mert ijesztőt álmodni már kurva régen meguntam. Próbáltam én ebbe a posztba beleszőni valami tiszteletet, kéremszépen, csak nem ment. Pandora névnap volt nemrég, talán azért.

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.