Tényleg már, milyen megveszekedett világban élünk? Milyen világ az, ahol a hatalom elsumákolja a papi pedofíliát. Mégpedig parancsba adva az állami orbáni hírügynökségnek, hogy tiltott téma legyen a papi pedofília. A büdös életbe, mindig azt gondoljuk, hogy nincs már lejjebb annál, mint amikor a Balog-féle csúcs minisztériumban nem szabadott leírni, kiejteni azt a szót, hogy szegénység; amikor a KSH parancsba kapta, hogy nem mérhetnek Magyarországon szegénységet. Ha nem beszélünk róla, és nem készül statisztika, akkor nincs.
Most pedig Orbánék a bűn mellé álltak, és nem is titkolják. Ez lett a mi nagy demokráciánkban az egyház és az állam összeölelkezéséből. Jól összekapaszkodnak az ocsmányságban. Pontosan ott tartunk, hogy megint nem a meggyötört, egy életre tönkre tett gyerekek a fontosak, hanem az egyház, a csókos papok jó hírneve. Ami nincs. Ha jól belegondolok, akkor 2019 Magyarországán – a köztársaságban – az egyház és az állam együtt uralkodik az ország felett: az előbbi illiberális szósznak, az utóbbi Isten áldásának hívja a ránk mért csapást. Gyűlölettel.
Magyarország ebben is megbukott. Végre eljutott a világ – elsősorban Ferenc pápa -, hogy bocsánatot kért a papi pedofíliáért, és eljutott oda, hogy nyilvánosságra hozzák az ügyeket – következményekkel. Csesszék meg a sumákolást, a hitükből fakadó abnormális szexualitásukat – ahogyan a papok nevezik. De. A pedofília nem szexualitás, hanem bűncselekmény. A legbrutálisabbak egyike. Akárki követi is el! A gyerekek megrontását, az erőszakot nem lehet földi és isteni fokozatokra beállítva külön-külön kezelni. Lószart!
Mindent elmond Veres András győri püspök, a püspöki kar elnöke abban az interjúban, amit a Népszavának adott. Véleménye szerint a pedofília legkevésbé sem egyházi ügy, az egy világi jelenség. Vagyis az egyházi pedofília szinte nem is létező jelenség, ezért túl nagy feneket sem érdemes neki keríteni:
„ahogyan a Szentatya is hangsúlyozta, a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó. Az egyházi személyek által elkövetett bűncselekmények aránya 0,4-0,5 százalék körül mozog. A fennmaradó 99,5 százalékról senki nem beszél.”
Nocsak, a rohadt életbe, akkor mi az, hogy a hatalom nálunk süket is meg vak is, becsukja a szemét. A szemét. Ez nem az egymásra mutogatás témája. Akkor hogy az úristenben van az, hogy az egyház évekig rohadt módon a gyermekeket molesztálókat áthelyezte egy másik egyházmegyébe, ahol a legtöbb esetben tovább folytatták azt, amit máshol elkezdtek. Akkor ki állítja törvény elé a romlott, büdös pedofílokat?
Az egyház csak nagyon ritkán fordul a rendőrséghez, ha valamelyik papjuk szexuálisan zaklatott egy gyermeket. Elintézik maguk között, fátylat borítanak undorítóságukra. Miközben kisgyermekek válnak ronccsá a szexuális bántalmazás miatt, vagy nem bírják feldolgozni, elviselni a lelki terhet, és véget vetnek életüknek. Veres Péter szerint azért nem hallani magyar esetekről, mert azok szinte nem is léteznek:
„Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést.”
Meg a jó moszkvai, térdepelő Szentlujza nagynénikéjét. Ilyenkor arra is szoktam gondolni: jó lenne egy Muhammad Ali, aki teljesen véletlenül úgy rángatná le a mindent eltakaró reverendájukat, hogy ezek az álszent, hazug, cinikus figurák egyből megtudnák, hol is van a mennyország.
Ha ez a kormány gyerekbarát lenne, nem bírna az ország hírügynökségének aljas tiltást hozni a csókos papjaik bűnei miatt. Tudtommal a törvény a papokra is vonatkozik. És pontosan az államnak kellene ezeket a bűnöket nyilvánosságra hozni, az elkövetőt bíróság elé állítani. Különben Orbánék éppen olyan bűnpártolók, mint a papok.
Vagy többet ér nekik az álnok, ótvaros összefonódás, mint a kislányok, kisfiúk élete? Ne kelljen azt mondanom, hogy igen. Mert akkor ebben az országban visszavonhatatlanul középkori sötétség lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.